Isten Egyházának Keresztény Gyülekezetei

 

 

A Törvény Munkái – vagy MMT Írások [104]

Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy megvizsgáljuk és helyes magyarázatot adjunk arra, hogy mi az amire Pál apostol utalt, amikor a törvény cselekedeteirõl írt a leveleiben. A témakört amihez nagy félreértések kapcsolódnak, a közelmúltban feltárt Holt tengeri tekercsekbõl nyilvánosságra hozott felfedezések segítségével fogjuk elemezni. Azokat a szövegeket fogjuk elemzéseink céljából felhasználni, amelyeket Quimron és Strugnell fordítottak angolra. Ezek a felfedezések arra mutatnak, hogy a Törvény Munkái, tulajdonképpen egy elsõ századbeli közismert írás volt amelynek a héber neve Miqsat Ma’ase Ha-Torah vagy röviden MMT.

 

______________________________________________________________________________

Christian Churches of God

PO Box 369, WODEN ACT 2606, AUSTRALIA

Email: secretary@ccg.org

 

 

 

(Copyright © 1995, 1999 Wade Cox)

Minden jog fenntartva: A kiadványok errõl a honlapról szabadon másolhatóak és terjeszthetõek abban az esetben ha a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül van másolva vagy terjesztve. A kiadó nevét, címét és a kiadás jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Rövid kivonatok vagy idézetek használhatók kritikus hozzászólásokban és elemzésekben a kiadási jog megsértése nélkül.

Ez a kiadvány megtalálható a World Wide Web-en

http://www.logon.org and http://www.ccg.org

 

 

 

Ez az írás a törvénnyel kapcsolatos eddigi írásaink kiegészítéséül szolgál, a Pál apostol által sokszor említett törvény, cselekedeteit illetõen. Az egyházat - már nagyon hosszú ideje- világszerte széleskörû támadások érték a törvény érvényességével kapcsolatban. Ezeket a támadásokat az Isten törvénye ellen, Pál a Róma és Galácziabeliekhez írott leveleiben található megjegyzésekre próbálják alapozni. Az ezzel kapcsolatos viták hamisak, de a vita alapjai az átlag ember számára nem ismertek.

Róm.3:20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteibõl egy test sem igazul meg õ elõtte: mert a bûn ismerete a törvény által vagyon.

Pál leveleiben a törvény munkái kifejezést használta, amit Károli a törvény cselekedeteinek fordított. A mai átlag keresztények döntõ többségének az a feltételezése, hogy itt Pál a Mózes törvényérõl beszél. Továbbá ezt úgy értik, hogy a törvény és az általában vett Ó Szövetségi írások számukra már érvénytelenek. Szerintük a törvény betartása számukra már nem szükséges, mivel az az érvényét vesztette Krisztus eljövetele óta és az már nem része ennek az új vallásrendszernek. Természetesen ez egy téves feltételezés, amint azt már a Különbségek a Törvényben címû írásban bemutattuk. Ott rámutattunk arra, hogy az Isten törvénye az valójában az Õ természetének megnyilvánulása és mint olyan, mindörökre szóló. Ugyancsak bemutattuk, hogy a keresztre az áldozati rendszer lett szegezve, nem pedig a törvény morális parancsolatai. Ennek a témának ugyancsak rámutattunk még egy aspektusára, nevezetesen a törvény munkáira, melyek az áldozati rendszerrel kapcsolatosak és az Isten törvényét csak közvetve érintik. A törvény munkái írások hosszú ideig ismeretlenek voltak, és csak most, a mai modern archeológiai feltárások bizonyítékainak köszönhetõen lettek sokkal érthetõbbek, hogy Pál mirõl is írt tulajdonképpen. Ezekbõl bizonyíthatóan láthatjuk, hogy Pál a leveleiben egy akkor elterjedt írott anyagra utal, amely a Qumránban megalapult és szektásodó Júdaizmus ágazatából eredt, amelynek azonban nem volt semmi köze a farizeusi vagy rabbinikus Júdaizmushoz. Ezeket az iratokat azért terjesztették, mert az Essénus és más szekták elutasították a Talmudot és az akkori templomi rendszert és annak papságát. Õk voltak az egyedüli csoport amely ‘csak a Biblia alapján’ mûködött Kr.e/Kr.u elsõ századokban. A továbbiakban látni fogjuk, hogy Pál, amikor a törvény cselekedetei kifejezést használta, akkor ezeknek a szektásodott Zsidóknak a számukra fontos, rituális tisztaságot elemzõ írásaira utalt, amelyeknek viszont semmi szerepük nincs az üdvösség elnyerésében. Ezek az írások nem a morális törvényekre utalnak, amelyek szükségesek lennének a lelki megváltás céljából. Néhol és akkor is csak közvetve, utalnak az Úr ünnepeire, de az írások fõ irányvonala mindvégig az áldozatok és a rituális tisztasági törvények elemzései maradnak. A szöveg felépítéséből láthatjuk, hogy itt tulajdonképpen mirõl is van szó. A Róm. 3:20-ban található az elsõ ilyen megjegyzés. Ez így szól: ‘Annakokáért a törvénynek cselekedeteibõl’. Több fordítás ezt a ‘törvény munkájából’-ként fordította.

Róm.3:20-27 20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteibõl egy test sem igazul meg õ elõtte: mert a bûn ismerete a törvény által vagyon.

21 Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyrõl tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; 22 Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség, 23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül. 24 Megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által, 25 Kit az Isten eleve rendelt engesztelõ áldozatul, hit által, az õ vérében, hogy megmutassa az õ igazságát az elõbb elkövetett bûnöknek elnézése miatt, 26 Az Isten hosszútûrésénél fogva, az õ igazságának megbizonyítására, a mostani idõben, hogy igaz legyen Õ és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitébõl való. 27 Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.

Pál apostol kijelentésének az a lényege, hogy Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. Ez a lényege és legfontosabb alapelve az üdvösség kiterjedésének az egész emberiség számára. Ennek ellenére Pál továbbra is fenntartja a törvényt.

Róm. 3:28-31. 28Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. 29Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. 30Mivelhogy egy az Isten, a ki megtisztítja a zsidót hitbõl és a pogányt hit által. 31A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sõt inkább a törvényt megerõsítjük.

A Rómában levõ gyülekezetnek írt levelében Pál megerõsíti és fenntartja a törvényt, annak ellenére, hogy kijelenti azt is, hogy senki sem igazul meg a törvény cselekedetei által. Azokból a tettekbõl nem fakad üdvösség. Az üdvösség egyedül csak a Jézus Krisztusban levõ hit által lehetséges. Miért hozta elõ ezt a vitát Pál apostol? Sokan - mivel az adott szövegek ellent mondanak egymásnak - azt feltételezték, hogy õ az áldozati törvényekrõl írt, még pedig azok ellen akik a törvényt próbálták védeni. Ha a bibliai összképet nézzük, akkor viszont Pálnak ezek a kijelentései problémát okoznak, mert szemmel láthatóan ellentmondások vannak abban, amit mond. Egyrészt a törvényt fenntartja és megerõsíti, másrészt pedig azt mondja, hogy azoknak nincs jelentõségük. Erre a látszólagos ellentmondásra kell, hogy magyarázat legyen. A végsõ válasz azonban több, mint csak az egyszerû különbségtétel a morális és az áldozati törvények között, amelyet a Különbségek a Törvényben címû írásban már részletesebben bemutattunk. A teljes válaszhoz azonban még kapcsolódnak bizonyos írások, amelyekrõl eddig még nem volt ismeretünk. A Pál által használt kifejezés az ergoon nomou, amelynek a jelentése: a törvény elõírásai vagy követelményei és ennek a kifejezésnek a pontos héber megfelelõjét találhatjuk meg a Holt tengeri tekercsekben. Ez a kifejezés a Miqsat Ma’ase Ha-Torah, vagy MMT, amelyet A Torah bizonyos Szabályzatai-ként fordított Strugnell és Quimron. Ez a kifejezés azonban sehol nem található meg a rabbinikus Júdaizmuson belűl. Nem volt széles körökben elterjedve és egy idő után a kifejezés és annak jelentõsége teljesen eltûnt a közhasználatból. Az MMT-ben a miqsat szó azonban nem csak azt jelenti, hogy néhány, vagy bizonyos. A szó jobban érthetõvé válik, ha megvizsgáljuk használatát a Talmudban. Martin Abegg véleménye szerint a szó úgy is fordítható mint valami lényeges, fontos vagy valami helyes (Paul, Works of the Law and MMT, Biblical Archeology Review, Nov.-Dec. 1994, 52. old.). Stugnell és Quimron a ma’ase ha torah-t a Torah szabályzatai-nak fordította. Lawrence Schiffman pedig a Torah törvényes meghatározásait tartja helyesnek (Abegg írása. uo.). Tehát innen látható, hogy ez általában véve a törvény mondanivalójával kapcsolatos. A Görögben ennek pontos megfelelõje az ergoon nomou, és ezt a kifejezést használták a Septuagintában levõ ma’ase ha torah fordításakor. Az ergoon nomou kifejezést használta Pál, ami az angolban the works of the law-nak, magyarul pedig a törvény cselekedetei-nek lett fordítva. Egyre világosabbá válik az, hogy Pál tulajdonképpen a Qumráni szekták törvény-értelmezésérõl beszélt, amely az elsõ század körüli idõkben elterjedt nézõpont volt, de valójában soha nem vált a Talmudista Júdaizmus hagyományává. Így tehát soha nem is lett része annak, amit ma az átlag Júdaizmus képvisel. Ezért a mozgalom megszûnésével a tanításaik is feledésbe merültek. A Holt tengeri tekercsek felfedezéséig kellett várni, hogy ezek az írások újra ismertek legyenek elõttünk és így általuk jobban megérthessük azt, amirõl Pál írt. Elõször megfogunk vizsgálni néhány szöveget a Pál írásaiból, majd a Holt tengeri tekercsekben megnevezett szabályzatokból. Ebbõl jobb rálátást fogunk kapni arra, hogy Pál milyen tanításokat vetett el és ítélt jelentéktelennek az üdvösség szempontjából és, hogy azoknak a dolgoknak miért nincs semmi hasznuk számunkra. Ezek semmi képen nem befolyásolják az üdvösséget, vagy a ránk is vonatkozó Ó Szövetségi szabályokat. Ezek az írások csak a rituális tisztasági törvényekkel foglalkoznak. Ha rosszul értelmezzük ezeket az írásokat, akkor azt vehetjük ki belõlük, hogy általuk igazzá lehet válni.

Az Egyesült Államokban pereskedésre került sor a Works of the Law vagy MMT, fordítási jogát illetõen. Ezeket az USA-ban eredetileg Elisha Quimron és John Strugnell fordította le és õk próbálták megtartani a fordítási jogot a Qumrán írásokhoz. A kérdés az, hogy ez miért fontos a számunkra? Mit számít, ha valahol felszínre kerül egy írás a Qumrán-ból? És hogy hogyan érinti ez a mi hitünket? Erre az a válasz , hogy ez a kezünkbe ad egy eszközt vagy fegyvert azok ellen, akik megakarják dönteni a hitünket és az Isten törvényét. Ha már odáig jutunk, hogy elvetjük a törvényt, akkor viszont el kell vetni vele együtt a bûn fogalmát is és a Kovásztalan Kenyér Ünnepét is amely a bûnbõl való kijövetelt jelképezi. Ez az Isten által meghatározott üdvösség tervének az alapjait támadja meg. Ha elhomályosodnak elõttünk ennek a tervnek a részletei, akkor nem tudjuk megérteni, hogy mi az amit Krisztus tesz velünk és hogy Õ miképpen vezet bennünket az üdvösségre vezetõ úton.

Amit Pál mond a Rómaiaknak és a Galácziabelieknek írt levelében, az most már jobban érthetõen elmagyarázható a Holt tengeri tekercsek felfedezései által kibõvült ismereteken keresztül. A magyarázat az, hogy amikor Pál a törvény cselekedeteirõl beszélt akkor az alatt a Miqsat ma’ase ha-torah vagy MMT írásait értette. Ezek a szektásodott Qumráni Júdaizmus-ból eredõ írások széles körben elterjedtek voltak az elsõ században, majd késõbb teljesen eltûntek a harmadik és negyedik században.

Jeruzsálem elfoglalását és a Zsidók szétszóródását követõen az MMT teljesen feledésbe merült. Az írások a Qumrán barlangjaiban hevertek érintetlenül egészen a felfedezésükig. Így Pál leveleinek a mondanivalója is elhomályosodott és azok akik el akarták törölni az Isten törvényét, azok azt ezekkel az Új Szövetségben írt levelekkel próbálták megtenni. Ugyanakkor a zsidók részérõl is támadás érte Pált, mert õk is veszélyeztetve érezték magukat a tõle jött levelek által. Innen erednek a látszólagos ellentmondások a bibliai versekben. A Galácziabeli. 2:13, vers rálátást ad arra, hogy mi is történik valójában.

Gal. 2:13 13És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az õ tettetésök által.

Barnabást is megtévesztették, tehát még a választottak sem voltak mentesek ettõl az elgondolástól.

Gal. 2: 14-16 14De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok elõtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek? 15 Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bûnösök, 16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; Mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem.

Az itt használt törvény cselekedetei kifejezés, pontosan a törvény követelményeit vagy munkáit jelenti, amelynek a héber megfelelõje a Miqsat ma’ase ha-torah. Ezáltal azonosíthatjuk ezt a kifejezést, vagy megnevezést azzal az elsõ századbeli zsidó szekta írásaival, amely ezen a néven keresztül volt ismeretes. A Galácziabeli. 3:1-14, további rálátást és magyarázatot ad.

Gal. 3:1-14 1Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei elõtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? 2Csak azt akarom megtudni tõletek: a törvény cselekedeteibõl kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából? 3 Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be? 4Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába. 5Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat mûvel bennetek, a törvény cselekedeteibõl, vagy a hit hallásából cselekeszi-é?

6Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. 7Értsétek meg tehát, hogy a kik hitbõl vannak, azok az Ábrahám fiai. 8Elõre látván pedig az Írás, hogy Isten hitbõl fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. 9Ekként a hitbõl valók áldatnak meg a hívõ Ábrahámmal.

10 Mert a kik törvény cselekedeteibõl vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten elõtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitbõl él. 12 A törvény pedig nincs hitbõl, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által. 13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: 14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.

Pál azért utal Ábrahámra, mert Ábrahám az 1.Mózes könyvében írtak alapján bizonyult igaznak. Viszont Ábrahám konkrétan az 1.Mózes 22:16-ban leírt eseményekkel kapcsolatban bizonyult igaznak az által, hogy Isten parancsának engedelmeskedve, kész volt feláldozni fiát Izsákot. Abegg ezt kihangsúlyozza (uo.), mert szerinte Pál nem véletlenül használta pont ezeket a verseket példának. Nem beszélt volna a törvény cselekedeteirõl és nem hozta volna fel ezt példának, ha nem bizonyos tettek vagy cselekedetek számítanának be a megigazuláshoz. A tény azonban az, hogy Ábrahám az által bizonyult igaznak, amiket cselekedett. Abeggnek nagyon jók ezek az érvei és láthatóan a Zsoltárok 106:30-31-et is alapul vették arra, hogy a törvény cselekedetei tehetnek valakit megigazultá.

Zsolt. 106:30-31 30Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn. 31És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

Azt az akkori Júdaizmus és Kereszténység is elismerte, hogy Fineás az által bizonyult igaznak mindörökké, amit cselekedett. A Qumráni szekták amint az az MMT-ben látható azt gondolták ennek a versnek az alapján, hogy mivel a törvény igazságosságot adhat a cselekedetek által, az egyént csak a saját cselekedetei teszik igazzá. A Qumráni szekta a Zadok Fiai-nak nevezte magát. Zadok volt a fõpap Dávid és Salamon uralkodása alatt és õ Fineás egyeneságú leszármazottja volt, ami mégjobban megerõsíti ezt a véleményt. Pál azonban azt mondja, hogy senki nem válik igazzá a törvény által. Örökké csak azok azok fognak élni, akik hit által igazultak meg.

Tehát az igazságosság tulajdonképpen nem más, mint hit által engedelmeskedni a parancsolatoknak. A törvény betartása pedig hit nélkül, végsõ fokon semmire nem vezet. A Qumrániak pontosan ezt az elméletet támadták. A testi megigazulást hirdették annak ellenére, hogy sok bibliai vers található, amelyek az elméletükkel szemben állnak, mint például Ésaiás 9:1-6, ami a Messiásról beszél és Ésaiás 53 ami a szenvedésérõl és a bûneink elvételérõl szól. Mindezek az írások a Messiásra és az Õ, bûneink elvételéért hozott áldozatára mutattak. Ennek ellenére, ezek az emberek azt gondolták, hogy a munkáik és a cselekedeteik által érhetik el a megigazulást. Ahogy Pál mondja: ‘Óh balgatag Galácziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket? és Csak azt akarom megtudni tõletek: a törvény cselekedeteibõl kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?’ Ezután tért Ábrahámra. Pál tökéletesen tisztában volt vele, hogy õ álláspontjuk ezen a két idézeten alapszik, bár Fineást nem említi meg. Az viszont nyilvánvaló, hogy az Ábrahámra vonatkozó írásrészek alapján alakult ki a nézetük, de csak azt látva, hogy engedelmességét cselekedeteivel bizonyította (Izsákot hajlandó lett volna feláldozni). Talán ennek is szerepe volt a monostori önmegtagadás és cölibátus elméletének a kialakulásához a késõbbiekben. Valószínûleg azt gondolhatták, hogy ha nem házasodnak és nem nemzenek maguknak utódokat, azzal ‘feláldozzák gyermekeiket’ és ez által igazzá válnak. Vagyis az igazságosság jele az, ha megtagadják maguktól az utódokat. Ez egy eléggé bizarr és kitekert gondolatmenet, de ez lehet az egyszerû magyarázata e gyakorlat kialakulásának. Számos rituális tisztasági törvény van, amelyeket ezzel a logikával szintén idáig lehet vezetni, mert az emberi élet körülményei nem engedik meg, hogy állandóan a törvény szerinti rituális tisztaság állapotában éljünk. Abegg véleménye a név eredetérõl szintén helyesnek látszik. Rámutat arra, hogy az MMT-ben használt nyelvezet megegyezik azzal, amelyet Pál a Galácziabeliekhez (Gal.2:16) írottakban elutasít vagy megcáfol.

Most pedig megvizsgáljuk, hogy mi az amit magában foglal a Törvény Munkái. Quimron és Strugnell végezte el a rekonstrukciót a Holt tengeri tekercsek írásaiból. Ez az írás három részbõl áll. Az elsõ rész egy naptár amely 1-tõl 21-ig számozott sorokból áll. A második rész az egy héber nyelvû szöveg 1-tõl 82-ig számozva. A harmadik rész pedig egy utószó 1-tõl 32-ig számozva.

Az MMT-nek hat különálló másolatát találták meg eddig a Qumránban, tehát ismert és terjesztett írásokról van szó. Ezek az írások kétféleképpen vannak megjelölve. Elõször is számozással, mint pl. 4Q amely azt jelenti, hogy a dokumentum a 4-es számú barlangból való. Ezek a töredékek 4Q394-tõl 4Q399-ig lettek rekonstruálva. Másodsorban pedig betûkkel vannak jelölve, a-tól f-ig. A baloldali margón van feltüntetve a töredék példányának az eredete egy betû által, a 4Q jelzéssel és a számmal egy zárójelben. Tehát a naptár elsõ 18 sora az a másolatból való és amely azonos a 4Q394-el. A számok a 4Q után oszlopokat és sorokat azonosítanak (ezek közül sok ismétlõdik a többi tekercsben).

Az elsõ sor ezt írja: I.[ a tizenhatodik (napja) ( a második hónapnak) az Szombatnap]. Ez már eleve nem egy bibliai álláspont. Ez a határozat talán a Qumráni, nap szerinti naptárszámításon alapul, amely helytelen. Ezáltal az egész ünnep rendszer helytelen idõre tolódik, beleértve az Úr ünnepeit is. Ez az oka annak, hogy ennek a naptárnak és mozgalomnak nem lehetett fennmaradnia és hogy ezek teljesen eltűntek a második századot követõen.

A rekonstruált írást folytatva:

A huszonharmadik nap az Szombatnap. A harmincadik nap az Szombatnap. A harmadik (hónap) hetedikéje az Szombatnap – a tizennegyedik az Szombatnap – a tizenötödik az a Hetek Ünnepe. [ Ez által a Qumrániaknál a Pünkösd ünnepe a harmadik hónap 14 és 15-re esett ami ellentmond 3. Mózes 23-nak]. A huszonegy…] II. …edike az Szombatnap. A huszonnyolcadika az Szombat, azután Vasárnap és Hétfõ, [Kedd az hozzáadatik (ehhez a hónaphoz).

Mivel ez egy rekonstrukció, a mai neveket használjuk a hét napjaira, hogy a szöveg érthetõbb legyen számunkra. Folytatás:

III. És ez az évszak végzõdik kilencvenegy nap múlva. A negyedik hónap elseje az a Megemlékezés Napja. A negyedike az Szombat. A tizenegyedike az Szombat. A tizennyolcadika az Szombat. A huszonötödike az Szombat. Az ötödik hónap másodika az Szombat. A harmadika az Új Bor ünnepe..

IV. A kilencedike az Szombat. A tizenhatodika az Szombat. A huszonharmadika az Szombat. Harmincadika az Szombat. A hatodik hónap hetedikéje az Szombat. A tizennegyedike az Szombat…

A szöveg tovább folyatódik az egész évi Szombatok felsorolásával és az új olaj ünnepével és a fa áldozatok ünnepével végzõdik. Ezek nem a Biblia által meghatározott ünnepek és nem részei az általunk is megtartandó Úr ünnepeinek. A Törvény Munkái egy egészen új ünnepi rendszert mutatnak be, amelyeket kötelezõvé tettek minden bibliai utasítás vagy akár magyarázat nélkül, ami arra utalna, hogy mi által következtették ki ezeket az ünnepeket. Ezekkel az írásokkal úgy látszik még Barnabást is megtévesztették. Ebbõl is látható mennyire megtévesztõ hatása volt ennek az anyagnak az elsõ században. Folytatás:

1. És néhány a mi szabályaink közül […] amelyek [bizonyos szabályok ]

2. [a] Torah parancsolataiból megegyezõen a [mi véleményünkkel és] […] foglalkoznak

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek 2000 éves papirusz töredékek, amelyeknek sok hiányos része van. Folytatás:

3. És [a …pogányokat az õ..] [vetési ajándékaival kapcsolatban], és az õ új gabonáiknak a tisztasága

4. és azt meg […] érinteni és meg [szennyezik azt és senki nem ehet]

5. semmit [a pogányok] új gabonáiból, sem nem lehet azt a szentélybe behozni.

Ebbõl erednek tehát a – ne érintsd – ne edd – ne ízleld – tiltások és szabályok. Pálnak a megjegyzései így már jobban érthetõvé válnak és amikor a törvény munkái-ról beszélt, akkor ezekbõl az írásokból idézett. Óv attól, hogy ezek a hamis gondolatok megtévesszenek bennünket. Azt is kijelenti, hogy a ne tedd ezt, ne érintsd meg azt, vagy ne ízleld amazt utasítások nem fognak igazzá tenni senkit sem. Egyedül Jézus Krisztus által van megigazulásunk. Ezek a leletek és fordításaik nagyon fontosak számunkra. Részben ezek miatt a részletek miatt maradtak a Qumráni írások 50 évig elzárva. A szövegek teljesen megdöntik a mai, modern protestanizmus érveit. Továbbá igazolja az Egyház álláspontját a Szombat és a bibliai ünnepek megtartásával kapcsolatban. A modern anti-nomianizmus megtorpant ezeknek az írásoknak a kiadásával és mentség nélkül maradtak a vitáikban.

A szöveget tovább elemezve, rátérünk a mondanivalójának lényegére, kezdve az 5. sorral.

semmit [a pogányok] új gabonáiból, sem nem lehet azt a szentélybe behozni. [És a tisztasági-áldozat áldozattal kapcsolatban]

6. hogy azt [réz] edényben fõzik [és õk…] abban,

7. az áldozataik húsát, hogy õk […] a Templom udvarába (?)…

Itt az áldozatokról beszélnek és, hogy azokat milyen módon kellene elvégezni a templom udvarában, annak ellenére, hogy a templom nem az õ irányításuk alatt állt, bár volt egy jelentéktelen épületük, amelyet õk templomnak neveztek. Olyan dolgokban adtak ki meghatározásokat és utasításokat, amely felett valójában nem tudtak hatalmat gyakorolni. Ennek ellenére õk akarták megmondani a farizeusoknak és a rabbinikus tisztviselõknek, hogy mi szerint kellene a vallásrendszernek mûködni. Az érveik valójában eléggé meggyõzõen hangzottak és ezek az elsõ század körüli idõkben elterjedtek az egész Közel-Kelet világában. Mégpedig annyira, hogy Pál a Rómaiakhoz és Galácziabeliekhez írt leveleiben, írásainak egy részét arra kellett fordítania, hogy küzdjön ez ellen a tanítás ellen. Ennyire elterjedt volt akkor az MMT. Ilyen dolgokról beszélnek:

8. az áldozataik leve. És a pogányok (nem zsidók) áldozataival kapcsolatban: [az a véleményünk, hogy az õ ] áldozataik

9. a […] hoz, ami olyan mint az asszony aki paráználkodott vele, [És a gabona áldozattal kapcsolatban] aki áldozta.

Mindent támadtak, amit a pogányok tettek a templomi áldozatokkal kapcsolatban. Az ellenfeleik meghagyhatták a gabona áldozatot más napra, õk viszont úgy tartották, hogy azt naplemente elõtt kell elfogyasztani az áldozatadás napján.

Az is feltételezhetõ, hogy csak úgy, mint János a Jelenésekben, a parázna asszonnyal õk is a hamis vallást szimbolizálták. Júdában ugyanis a hamis vallásgyakorlatokat mindvégig paráznaságnak nevezték, ami Isten iránti hûtlenséget jelképezett.

Az áldozatokról amelyeket az ellenfeleik meghagytak másnapra, a következõt mondja: A gabona áldozatok a naplemente után fogyaszthatók el, a hús áldozatok pedig még azon a napon naplemente előtt, amikor feláldozzák azokat. Ezeket a rendeleteket kell megtartani a papok gyermekeinek, hogy a népet nehogy büntetés érje. Az MMT utal a vörös tehén áldozata általi megtisztulási rituálisok szabályzataira is, amellyel kapcsolatban a megjegyzésük: Aki leöli és a tûzre teszi azt és azok akik a hamvait egybegyûjtik, vagy a vízzel kevert hamut szétfröcskölik a megtisztulásért, azok nap lementekor mind rituálisan tisztákká válnak.

A vörös tehén áldozata a 4.Móz.19:2-ben található. Az MMT írói elsõsorban az áldozatokkal foglalkoztak, fõként azok szabályozásaival. Amit Pál mondott ezzel kapcsolatban, az az, hogy ezek az áldozati törvények és a velük kapcsolatos rituális megtisztulások lettek eltörölve. Az adósságlevelünk (cheirographon) lett a keresztre felszegezve. Az adóslevelünk – amely a mi bûneink által lett megterhelve – lett a keresztre szegezve és ez az amit Jézus a saját testének áldozatával váltott meg végérvényesen. De ez sokak számára nem volt elég, ezért a különbözõ zsidó szekták másodlagos törvényeket és szabályokat vezettek be, mint pl. a késõbbi Talmud, amelyek a hétköznapi élet majdnem minden aspektusára szabályokat hozott. Ez egy külön ága volt a Júdaizmusnak, de ellentétben állt annak fõ ágával, a rabbinikus Júdaizmussal. Szinte megszállott fanatizmussal tartották be a szabályzatokat a kézmosásokra, az étkezésekre, és arra, hogy mi az amit lehet érinteni, mi az amit nem és mit-hogyan-mivel áldozhatnak.

Ezután kitérnek a papságra, amelyre õk mint Áron fiaira utalnak. Itt utasításokat adnak a rituális megtisztuláshoz felhasznált vízre és annak fröcskölésére. Különös figyelmet szentelnek az áldozati marhák és bárányok lenyúzott bõrére (18.) és azok használatára a szentélyben.

…a tisztátalan állatok lenyúzott bõrével kapcsolatban. Tilos azoknak a csontjából vagy bõrébõl az edények fogantyúit elkészíteni.

 

Nem lehetett egy döglött vagy elhullott állat csontjából kifaragni egy edény nyelét, mert az az edényt tisztátalanná tette volna. Tehát ilyen és ehhez hasonló szabályzatokat hoztak a hétköznapi élet minden területére. Az MMT tovább viszi a megtisztulási törvényeket, mint amire a Torah utasít.

A tiszta állatok tetemével és bõrével kapcsolatban: Aki azokat viszi az nem ehet a megszentelt ételekbõl.

Tehát még a tiszta állatok tetemének vitele és még a szolgálatban is elvette a jogot a megszentelt étel elfogyasztásától. Ha valaki pl. hentes üzletben dolgozott, az nem vehetett volna részt a megszentelt kenyér áldozatban. Ez a kereszténységen belûl kb. azt jelentené, hogy az Úrvacsorán az a személy nem vehetné magához a kenyeret és a bort. Pál erõsen támadta ezeket az utasításokat és szabályzati ostobaságokat valamint kihangsúlyozta azok érvénytelenségét, mivel ezek Krisztus áldozatát támadták meg. De ugyanakkor õ ezzel nem az Ó Szövetségben megadott törvényt akarta eltörölni. Amit eltörölt az az Ó Szövetség köré felállított bizonyos törvények voltak. Mely törvények ezek? Krisztus áldozatával egyértelmûen az áldozati törvények lettek eltörölve, ahogy azt az apostolok tanították és amint azt már a Különbségek a Törvényben címû írásban bemutattuk. Ebbõl is láthatóan tehát a törvény különbözõ elemekbõl áll. Az Új Szövetségben a törvény három különbözõ elemét láthatjuk megemlítve. Pál a törvénynek mind a három különbözõ részérõl beszél, ami által a látszólagos ellentmondások és félreértések keletkeztek. Ennek részben az az oka, hogy eddig nem ismertük a Törvény Munkái nevû írásokat. Ma már látjuk azt, hogy a Törvény Munkái az nem más, mint egy íráscsoport, amely hasonlóan a Talmudhoz a Torah írásait akarja kiegészíteni. Ez a meglátás egy egyszerû magyarázatot ad sok mindenre. Ezek által jobban felismerhetõvé válnak számunkra az anti-nomian szemszögbõl írt tanok, úgy a saját értelmünk használatával, mind az által, hogy összehasonlítjuk azokat a Biblia egészével. Bár amikor a Különbségek a Törvényben címû írást kiadtuk, akkor még nem álltak rendelkezésünkre ezek az írások, de ezek nélkül is egyszerû volt megdönteni az anti-nomian álláspontot. Az MMT segítségével viszont teljesen leomlanak mind azok az érvelések, amelyek eddig látszólagosan hatásosnak tûntek. Így mostmár képesek vagyunk azt kijelenteni, hogy akik azt állítják, hogy a törvény már érvénytelen, azok nem tudják, hogy mit beszélnek. Ezeknek az írásoknak ez a valódi jelentõsége. Általuk ismerhetjük meg, hogy mit is jelentenek tulajdonképpen a Törvény Munkái vagy a magyar fordításban használt törvény cselekedetei.

Az MMT részletesen kitárgyalja a papság dolgait, mert véleményük szerint miattuk jöhet szenvedés a népre, ha nem tartják be pontosan az ’elõírásokat’.

Az MMT az áldozatok leölésének a helyét a táboron belül határozza meg, mégpedig a tábor északi részében. Véleményük szerint a szentély az a gyülekezet sátra, a tábor az maga Jeruzsálem és minden ami a táboron kívül van, az a Jeruzsálemen kívüli tábor.

Az az õ településük tábora (29-30). A táboron kívül van, ahol a megtisztulási áldozatokat kell [áldozi?] és kivinni az oltárról a hamut és elégetni a megtisztulási áldozatot, mert Jeruzsálem az a hely, amelyet választott Izrael minden törzse közül.

Ebbõl úgy látszik õk azt következtették, hogy Jeruzsálem az egy elmozdítható lokáció, ugyanúgy mint Izrael lakhelyei. Ez igen fontos a szórványságban élõk vallási gyakorlataira nézve.

Ebben a részben azt vitatják, hogy hol lehet az áldozati állatokat leölni és azok hamuját szétszórni. Innen látható, hogy itt csak a tisztulási törvényekkel és azok rituális részeivel foglalkoznak részletesen. A megtisztulásra felajánlott áldozati állatok eredetével, hogy azok áldozati állatokból vagy maguktól elhullott állatokból származtak-e. Az MMT nem más, mint megtisztulási és tisztasági rituálék szakkönyve. Ez rálátást adhat az akkori Júdabeli társadalom rituális életének szélsõségeire.

A tisztasági és rituális törvények megszállottai voltak, ez beléjük rögzõdött. Pálnak ez ellen határozottan kellet fellépnie, mert Krisztusban egy tökéletes, tisztán érthetõ alapra kellett helyezni a vallást. Az ilyen berögzõdött vallásgyakorlatok mindig is gátat vetettek az igazságnak szerte a világban és ez a mai világra is vonatkozik. Csak amikor ilyen írásokat látunk, mint a Törvény Munkái, akkor válik nyilvánvalóvá az, hogy Pálnak milyen hatalmas méretû problémával kellett szembenéznie.

Az MMT ezután továbbmegy az étkezési szabályokra vonatkozólag, a terhes állatokkal kapcsolatban (36-tól). Ezekben kijelentik, hogy nem lehet az anyaállatot és annak magzatát egy napon feláldozni. Nem lehet olyan magzatot elfogyasztani, amelyet az elpusztult anyaállatban találnak, amíg azt rituálisan is le nem ölik. Az efféle dolgok az átlag embert egyébként is kevésbé érintették, de õk még ezeket is szabályozni akarták.

Ezután azok a határozatok következnek amelyek azt szabályozzák, hogy ki léphetett be a gyülekezetbe. Megnevezik az Ammonitákat és a Moabitákat, a mamzert és azokat, akiknek heréje megsérült, vagy akinek férfi tagját levágták, de akik ennek ellenére beléphettek a gyülekezetbe és feleségeket vehettek és bemehettek a szentélybe. Itt az MMT meghatározza azt, hogy ki házasodhat és ki nem, és mit mond errõl a törvény. Beszélnek az együttélés tisztátalanságáról és arról, hogy a gyülekezet tagjai nem egyesülhetnek Izraelitákkal. Felsorolják a különbözõ tiltott házasságokat. A faji házasságkeveredésre vonatkozó tiltások kiterjednek a törzseken belüli keveredés tiltására is. Megjegyzést tesznek a vakokról is, akik mivel nem látnak, nem tudják a keveredéseket, de tisztába kellene lenniük azokkal. Ezért jóvátételi áldozatot kellett adniuk. Ha valaki vak volt, akkor nem keverhetett össze semmit akár öltözködésben vagy élelemben, mert tudni kellett azt, hogy milyen ruhát lehet viselni és mit lehet fogyasztani. Ilyen nehéz terhet helyeztek még a vakokra is. A Törvény Munkái ilyen dolgokra koncentrált és ez érthetõvé teszi miért kellett ezt Pálnak olyan erõsen megítélni és megdönteni. Az MMT követõi azt hitték, hogy ezek által a cselekedetek által lehet megigazulni. Semmi igazságosság nincs abban, amit eddig olvastunk. Az áldozati törvények mind el lettek törölve. Az áldozati törvények az adósság tárgyai de a megigazulás az Jézus Krisztus által jött. Az MMT-nek egyetlen részét nem számíthatjuk igazságnak sem a hitünkhöz szükséges, vagy ahhoz kapcsolódó dolognak.

Tovább folytatva, az MMT a folyadékokkal kapcsolatos kérdésekbe megy bele, majd a kutyákkal foglalkozik, amelyek betévedve a szentélybe megeszik az ott levõ csontokat és Jeruzsálemmel mint a szentély táborával stb. Ez számukra egy nagyon fontos kérdéssé vált. Jeruzsálemet úgy látták, mint az Izrael táborainak fõvárosát.

Beszélnek az Izraelbe ültettek fák gyümölcseirõl is amelyeket élelemként fogyasztottak. Ezt azért tették, mert figyelembe kellett venniük a papok jogát az elsõ termés gyümölcseihez. Ugyanígy a tizedekkel és nyájakkal kapcsolatban.

A megtisztult leprás betegekrõl az volt a véleményük, hogy azok nem léphetnek be olyan helyre, ahol megszentelt élelem van és elkülönítve kellett élniük a házakon kívül (64-70; 59 ). Ha valaki akaratlanul vagy tudatlanul megszegte a tiltási törvényeket, akkor annak megtisztulási áldozatot kellett bemutatnia. Az a személy aki akarattal szegi meg a szabályokat, arról az írás azt mondja, hogy az ‘megvetett és Istenkáromló’ (70 uo.).

Ezután a szöveg tovább folytatódik még a leprásokkal kapcsolatban, majd foglalkoznak a tiszta állatokkal, és a tisztátlan keveredésekkel, mint pl. a földek és a szõlõsök bevetése különbözõ, kevert magfajtákkal. Ezeket a bibliai írások sem engedélyezik. Szó van még a szántásról, az egyenlõtlenül igábafogott állatokkal. Egy egész sorozat teendõt határoztak meg mit kell tenni. Ma ezalatt azt értjük, hogy nem kötelezzük el magunkat más meggyõzõdésû emberekkel. Ezzel szemben õk ennek elsõsorban a szó szerinti értelmét vették a törvény alapján, amit az valóban nem engedélyez és megemlítenek még további szabályokat (a bibliai utasítások alapján), hogy mit kell tenni ezzekkel kapcsolatban. Ezután jönnek azok a szabályok, hogy mit vihet be valaki a saját házba. Azután az, hogy mi az asszonnyal való paráználkodás fogalma. A papság számára tilos volt a nép közül házasodni. Nem keverhették össze a magvukat mással, így ez is tisztasági kérdés volt számukra, nem pedig egy morális vagy lelki meggyõzõdés. Minden utasítást testi szempontból határoztak meg és azok csak a testi fogalmakon alapultak. A keresztényi, lelki felépítést az MMT-ben megadott cselekedeteken alapuló rendszer teljesen aláaknázta, mindent lealacsonyítva egy lélek nélkül vezetett, tetteken alapuló vallásra.

Alapjában véve az MMT akarja meghatározni az áldásokat és az átkokat. Az írók szerint az áldások és az átkok, amelyek a Mózes könyvében találhatóak, azok már mind beteljesedtek. Az áldások Salamon idejében, az átkok pedig Jeroboam után (18-19) Utalás található az utolsó idõkre, is amikor mind visszatérnek Izraelbe és többé nem lesznek megtagadva (?), de a gonoszok mindvégig gonoszságot cselekednek. (Sok a hiányos rész).

23 és […] Gondoljunk Izrael királyaira és az õ cselekedeteikre: mindazok akik közülük

24 félték a [Toh]rát, azok megmenekültek a bajoktól; és ezek a Torah követõi voltak,

25 kiknek bûneik [meg lettek] bocsátva. Gondoljunk Dávidra, ki igazságosam cselekedetett

26 és akinek meg lett bocsátva, és sok bajból megmenekült. Mi (valóban) elküldtünk

27 némelyeket a törvény szabályaiból, mert ezt határoztuk, a te érdekedben és a nép érdekében. Mert láttuk, [hogy]

28 bölcs vagy és ismered a Toráht. Elmélkedj ezeken és kérd õt, hogy megerõsítse

29 az akaratod, és távolítsa el tõled a gonoszság tervét, és Beliál fortélyait,

30 hogy örömet találj az idõk végén, bizonyítva, hogy a mi gyakorlataink helyesek.

31 És ez számodra igazságos cselekedetnek fog minõsülni, mert azt tetted ami igaz cselekedet az Õ szemében, a saját jóléted és

32Izrael jóléte érdekében.

Az MMT írások szabályai vagy a Törvény Munkái, az õ szemükben megigazulást adott de ez nem igaz. Most teljesen érthetõvé válik számunkra az, hogy Pál mire is célzott. A Törvény Munkái, az ergon nomou vagy a Károli által használt törvény cselekedetei nem tesznek igazzá senkit. Pál ezt támadta és hasonlította össze a hit általi megigazulással. Ezáltal képesek vagyunk a Rómabeliekhez és a Galátzaibeliekhez írott levelek tartalmát, helyes értelemben megvitatni. Az MMT írások felfedezése és amit megírtunk a Különbség Tétel a Törvényben címû írásban a mai Protestáns vallás feltételezéseit teljesen megdöntik. Ma már egyértelmûen bizonyítható a tévedésük. Nem a Torah az ami által megigazulunk. És fõleg nem ezek a rituális tisztasági és áldozati törvények hoznak megigazulást számunkra, amelyek csak egyszerûsített és kategorizált változatai a Torah törvényeinek.

A morális törvények azok, amelyek Isten természetébõl erednek és amik példázzák az igazságosságot. Csak elképzelni lehet azt, amint az elsõszázadbeli keresztények gyülekezeteibe egyesek ezekkel az írásokkal állítottak be és ezekrõl beszéltek. Általánosítva lett számukra, hogy ilyen, olyan cselekedeteket kell tenniük. Felvetõdött közöttük az is, hogy miként kell venniük a tisztasági törvényeket. Az pedig teljesen megzavarhatta õket, hogy milyen csontból, milyen edény nyelét lehet elkészíteni, mi érinthetõ és mi nem, milyen állatot hová lehet bevinni és hová nem stb. Ezek az egyének valószínûleg kijelentették, hogy ezt azért kell megtenni, mert meg van írva a Törvény Munkáiban. Ennek mai megfelelõje az lenne, hogy ha egy vallási személyre hivatkozva akárnák annak saját tanításait ráerõltetni az egyházra.

Csak úgy, mint amikor a Pászka ünnepének megtartásával kapcsolatban kellet hamis tanításokkal szembeállni, ugyan azt meg kell tenni az MMT írásokkal kapcsolatban levõ kérdésekkel is. Pálnak foglalkoznia kellett ezzel, mert nyilvánvalóan a Galátziabelieket erõsen érintette ez a dolog. Nem véletlenül volt ez a Galátziabelieknek nagyobb gond, mint a Rómabeli gyülekezetnek, ahol Pál csak röviden tér ki erre a tárgyra. Galátzia ugyanis sokkal közelebb esett Jeruzsálemhez, így õket közelebbrõl érintette ez a tanítás mint a távolabbi, Rómában lévõ zsidó közösséget. A Közel Keleten ez az írás nagyon komoly gondot okozott és minél távolabb esett onnan a gyülekezet, annál kevesebb volt a hatása. Magának a Templomnak is ezért kellett elpusztulnia. A Templom le lett rombolva, hogy teljesen megszûnjön ez és az ehhez hasonló eltorzított, értelmetlen Judaikus vallásrendszer. Helyében pedig megjelent a tiszta, lelki alapokon álló, minden rituális gyakorlattól mentes vallás. Bár ennek a rendszernek az elmúlása azt is magával hozta, hogy ezek az írások teljesen eltûntek és ismeretlenekké váltak számunkra. Ezért sokáig nem tudhadtuk azt sem, hogy a Törvény Munkái egykor egy létezõ, valóságos tanításokat tartalmazó irat volt. Ez egy könyv volt, nem pedig csak bizonyos cselekedetek. Ezért azt nyugodtan kimondhajuk, hogy Pál írásainak -legalábbis azoknak egy része- az MMT-re utaltak. A teológiai körökben folyt viták még nem dõltek el egyértelmûen ezzel kapcsolatban, de a hittudósok nagy része ma már bizonyos ebben. Számunkra ez azért lényeges, mert ennek következményei messzehatóak. Ez azonban nem csak az Isten Gyülekezeteinek számára fontos, akik egyébként is helyesen értették Pál leveleit, hanem nagyobb jelentõsége van a mai Protestáns vallásra nézve. A Reformáció kialakulásakor jól értették az áldozati és morális törvények közötti kükönbséget, annak ellenére, hogy nem értették sem a Húsvét sem az Ünnepek szerepét a megváltás tervében. Ma pedig már teljesen figyelmen kívül hagyják azokat. Az Isten Gyülekezetei ezáltal igaznak bizonyultak a kezdettõl fogva és ezt a modern kereszténység is hamarosan látni fogja.