Isten Egyházának Keresztény Gyülekezetei

Christian Churches of God

PO Box 369 Woden ACT 2606 Australia

Útmutató a Kereszténységhez [225]

  1. Kiadás 19990315-19990315)

 

Krisztus zsidó volt, aki betartotta Isten törvényeit és mindenben engedelmes volt az Isten iránt. Bûntelen életet élt, a bûn pedig a törvény megszegése. Tartotta a Biblia által meghatározott Szombatot, úgy a hetednapit mint az évi nagy Szombatnapokat az Úr Ünnepeit, aszerint a naptár szerint amelyet az õ korában használtak a Jeruzsálemi templomban és amelyet a Szamaritánusok is használtak.

A ma használatban lévõ zsidó naptár nem jött létre csak Kr.u. 358-ban. Ez a rabbik által módosított naptár az emberi tradíciók elõtérbe helyezése miatt, Isten Ünnepnapjainak elhalasztását eredményezte (ld. Az Isten Naptára [156] és A Törvény és a Negyedik Parancsolat [256] címû írásokat. Az egyház nem tartotta a vasárnapot mint pihenõ és Istenimádatra használt napot a második század közepéig és akkortól is csak Rómából kiindulva, lassan terjedt el (ld. A Negyedik Parancsolat Szerepe a Történelmi Szombattartó Egyház Gyülekezeteiben [170]. Szintén nem tartották a pogány eredetû, húsvétnak átnevezett ünnepet a Quarto-Deciman hitvitát követõ idõkig Kr.u. 152 és 190-ig (ld. A Karácsony és Húsvét Eredete [235]).

A személyt, aki Isten Fiaként eljött, valójában nem Jézus Krisztusnak nevezték (ld. Az Isten Fia Kifejezés Jelentõsége [211]). Eredeti neve az Yahoshua vagy másként Joshúa volt (ld. Joshúa a Messiás, az Isten Fia [134]). Számos fiú és lány féltestvére volt, akik halála után jelentõs szerepet töltöttek be az õsegyházban. Fiútestvéreinek nevei úgy a Bibliában mint a korai egyház dokumentumaiban le vannak írva (ld. Ante Nicene Fathers). Utódaik meglettek gyilkolva a római egyház uszítására a negyedik-ötödik század körül (ld. A Szûz Mariam és Krisztus Családja [232]). Krisztus soha nem állította magáról azt, hogy Õ az Isten. Az elsõ két évszázadban az egyház soha nem tartotta õt az Igaz Istennek vagy akár egyenlõnek vagy öröklétûnek Istennel (ld. Az Istenfõ Korai Teológiája [127]). Az apostolok közül egy sem volt Trinitáriánus. A Szentháromság elmélete nem formálódott ki még Kr.u.325-ben sem a Nicaeában tartott zsinaton, csak késõbb a konstantinápolyi zsinat határozta meg Kr.u. 381-ben (ld. Binitáriánizmus és Trinitáriánizmus [076]; Egylényegûség az Atyával [081]; és A Szetnlélek [117]).

Az egy pogány feltételezés, hogy Kisztus az Isten mint az egy Istenség Fiu aspektusa és az Attisz nevû istenimádatnak a doktrínája, amely Lidiából eredt és Rómában maradandóan elterjedt. Ez a vallás az Isthar, Astarte vagy Ashtaroth imádat egy változata volt. A negyedik század kezdetén az Attisz vallás papjai arról panaszkodtak, hogy a keresztények minden tanításukat ellopták (ld. Megtisztulás és Körülmetélés [251]). Az az elmélet, hogy Krisztus úgy Isten mint ahogyan az Atya Isten az, a görög filozófiából ered a görög nyelv bizonyos korlátozottsága miatt. Ugyanis a görögben eredetileg nem volt kifejezés az Isteni szeretetre, így a kölcsönzött héber ahabah szó fogalmából hozták létre az agape szót. A feltételezés abból indult ki, hogy csak maga az Isten tud áldozat lenni arra, hogy az emberiséget megválthassa és Önmagához vissza békítse. Ha Jézus nem volt Isten, akkor hogyan lehetne õ az engesztelõ áldozat. Ez az elgondolás bár nem bibliai és hamis volt, mégis elterjedt a görögök között akik a keleti egyházat uralták. Róma uszítására õk vetették ki a maradék Desposyni-t, Krisztus vérrokonait a keleti gyülekezetekbõl (ld. uo. [232] ). Krisztus Istenné emelését késõbb tovább vitték, amíg az õsi, pogány, háromságból álló istenképet a Széntháromsággá fejlesztették (ld. A Neo Plátonista Irányvonal Kialakulása [017] és A Teremtés Célja és Jézus Krisztus Áldozata [160]).

Az Áriánusi háboruk végével és a Frankok majd Angolszászok kereszténységre térésével, a Szombat-tartó gyülekezeteket üldözni kezdték a Rómából kiinduló Trinitáriánusok (ld. A Szombat-tartó Egyház Történelmi Leosztása [122] és Cox-Kohn, The Sabbatarians in Transylvania, CCG Publications, 1998).

Annak ellenére, hogy Európa szerte üldözöttek voltak, a Szombatisták hozzájárultak annak a Protestáns Reformációnak a kialakulásához, amely aztán kudarcot vallott az eredeti hit visszaállításában ld. Sociánizmus, Áriánizmus és Unitáriánizmus [185]).

A zsidók hite szerint Isten soha nem jelent meg embereknek, önmagát és törvényét a Yahova Nagy Angyalán keresztül nyilvánította meg, akinek neve szintén Yahova és aki Izrael másodlagos Istene volt. Õ volt aki Isten nevében beszélt és cselekedett és õ vezette Izraelt a tûzoszlopban és a felhõben a kivonulásukkor majd vándorlásukban. Ez volt az apostolok és a korai egyház értelmezése is (ld. YHWH Angyala [024]; Zsoltárok 45 {177]; Az Isten Nevének Eredete [220] és Ézsaiás 9:6 [223]). Az egyház azt vallotta, hogy ennek a világnak Sátán az istene (ld. Lucifer: A Világosság Hozója és Hajnalcsillag [223]). Az egyház nem hitt a halhatatlan lélek tanításában, így nem hitt a halál utáni menyországba vagy pokolba kerülésben sem, sõt azt Istent káromló és tagadó tévtanításnak tartotta (ld. A Lélek 0[92] és A Halhatatlanságról [165]). Azok akik hittek a lélek halhatatlanságában a Gnosztikusok voltak és idõvel általuk került ez a tanítás, több más tévtanítás mellett, az egyházba (ld. Vegetáriánizmus és a Biblia [183]; A Bor és a Biblia [188]; és A Nikolaiták [202] ).

Az egyház nem fogja az uralkodását megkezdeni az adventig, az elsõ feltámadás idejéig és ekkor a Messiás alatt uralják a földet ezer évig. Majd a Millennium után, szerepük lesz a második feltámadásban részesülõk segítésében és a bolygó felkészítésében az Isten Városának eljövetelére (ld. A Millennium és az Elragadtatás 0[95] és Az Isten Városa [180] ).

Krisztusnak bizonyos szerep jutott a teremtésben, de nem õ volt az igaz Isten. Õ az egyedüli igaz Isten által lett elküldve és ennek ismerete az örök élet (Ján.17:3) (ld. A Messiás Szerepe [226]). Bár õ nem a Magasságos Isten vagy Eloah volt, de emberi eljövetele elõtt már létezett (ld. Jézus Krisztus Elõ-Élete [243]). Az Isten fiainak kiterjedt rendszerének volt része, akik jelen voltak az eredeti teremtésnél és akik együttesen a többesszámban levõ elohim nevet viselik. Az egyház évszázadokon keresztül értette és vallotta, hogy a választottak az elohim részévé válnak, ahogyan a Yahova Angyala õ elõttük (ld. Zak. 12:8) és A Választottak Mint Elohim [001]).

A hamis, Háromságból álló Isten vagy Szentháromság annyira mélyen beerõszakolta magát, hogy részben az miatt alakult ki az Iszlám vallás. Mohamed és az elsõ négy kalifa – közismerten, a helyes úton vezetett kalifák voltak az egyedüli doktrinálisan tiszta Muszlim vezetõk. Utánuk az igaz Iszlám vallás is összeomlott és csakúgy mint elõtte a Júdaizmusban és a Kereszténységben, ott is a torz emberi hagyományok lettek uralkodóvá (ld. Krisztus és a Korán [163] és A Szombat a Koránban [274]).

Krisztus nem az egyedüli igaz Isten volt, akit ember soha nem látott és hallott és aki egyedül halhatatlan (1Tim. 6:16; ld. Krisztus és Az Istenség [237]). Krisztus az Isten teremtésének az Arché-je volt és különleges szerepet kapott a teremtésben (ld. Isten Teremtésének Arché-je mint az Alfa és Omega [229]). A teremtés és annak mozzanatai egy bizonyos terv szerint mennek végbe, amely tervet tükrözik a Bibliában meghatározott ünnepek (ld. Isten Ünnepei, ahogy azok a Teremtéshez viszonyulnak [227]). A nem túl távoli jövõben a Messiás visszatér megmenteni azokat, akik kitartóan várják õt és helyre állítani az Isten uralmát és Törvényét a föld fölött (ld. Korszakunk Idõrendi Táblázata [272] és A Törvény és a Parancsolatok [252-263]).

Az egyház egy viszonylagosan kis számú testület, kiket Isten elhívott és kiválasztott az utolsó két évezred folyamán és akiket felkészít a Millennium alatti uralmára. Az egyház az Isten Temploma, kik megszentesülnek és aktív cselekedeteikkel részt vesznek abban a munkában, amelyet Isten adott Krisztuson keresztül elvégezni (ld. Isten Templomának Felszentelése [241]; A Templom Megmérése [137]; Az Isten Uralma [174] és Isten és az Egyház [151]).

 

 

 

 

(Copyright Ó 1999 Christian Churches of God)