A hüposztaszisz szó jelentősége [230]
(Edition 1.0 19971214-19971214)
A hüposztaszisz kifejezés elengedhetetlen a trinitarizmus magyarázataihoz, ahol az Istent egy három hüposztaszisz-ből álló úziá-nak tartják. Ezek a kifejezések a görög filozófia termékei, de a görögnyelvű Újszövetségben és a Szeptuagintában (LXX) szintén előfordulnak.
Christian Churches of God
PO Box 369, WODEN ACT 2606, AUSTRALIA
E-mail: secretary@ccg.org
Copyright: © 1997 Wade Cox)
Minden jog fenntartva: A kiadványok erről a honlapról szabadon másolhatóak és terjeszthetőek abban az esetben, ha a teljes szöveg változtatás vagy törlés nélkül van másolva vagy terjesztve. A kiadó nevét, címét és a kiadás jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Rövid kivonatok vagy idézetek felhasználhatók kritikus hozzászólásokban és elemzésekben a kiadási jog megsértése nélkül
Ez a kiadvány megtalálható a World Wide Wen-en
http://www.logon.org and http://www.ccg.org
A Hüposztaszisz szó használata
A Hüposztaszisz egy stóikus kifejezés, amely a platoni úzia szó megfelelője. Mindkét szó végeredményben ugyanazt jelenti: valami létének a lényegét. Ez a két szó mára egyedi vallási értelmet kaptott, mivel a trinitárius érvrenszer ezeknek a kifejezéseknek a használatával ad magyarázatot egy egy Istenfőn belüli három különálló egyéniség megkülönböztetésére. A stóikusok hüposztaszisz fogalma az Istenség különálló megnyilvánulási formáinak magyarázataként lett felhasználva, a teljes, egységes Istenfő meghatározására pedig a platoni eredetű úziát használták. Az Istenfőt később kizáróan csak a három megnyilvánulási formára, az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre korlátozták. Erről a három külön megnyilvánulási formáról azt tartották, hogy az valójában nem más, mint egy lény három módozatban való önképviselete. Ezután az következett, hogy az Atyát, a Fiút és a Szentlelket egy lény teljesen egyenrangú és együtt örökkévaló, három különmódú megjelenési formájának jelentették ki. Ehhez még hozzá teszik azt, hogy az egységük annyira teljes, hogy ha egy megnyilvánulási forma cselekszik valamit akkor azt mindhárom cselekszi, tehát lehetetlen az önálló, egymástól független cselekvésmód. Innen ered a hüposztatsziszek azon képtelen és abszurd meghatározása, hogy azok az Istenfőn belül különbözőek de nem különállóak.
Ez az elmélet azonban ellentmond olyan bibliai igazságoknak, mint a választottak elohim vagy theoi létre születése az első feltámadásban. Ezt az igazságot a korai egyház egyértelműen elfogadta, vallotta és tanként hírdetette, amint azt Ireneusz írásai is bizonyítják (lásd A Választottak mint Elohim [1] című írást). Az ókeresztények abban az értelemben tartották Krisztust az Isten fiának, mint a mennyei seregek többi tagját és ahogy az emberi választottakat, amikor azok az igazak feltámadásában az Isten fiaivá válnak (lásd a Sociniánizmus, áriánizmus és unitatizmus [185] című írást).
A hüposztaszis szó előfordul néhányszor az Újszövetségben és az Ószövetség Szeptuaginta (LXX) fordításában is. A Szeptuagintában használták pl. a Zsoltárok 68 (69):3 fordításakor.
Szintén használt az Ezékiel 43:11-ben, ahol a kifejezés fogalma a következő:
Valamit valami alá helyezni; aláhelyezni, alap vagy alapfelépítés, amire építünk: Zsolt. lxviii (lxix) 3; [tou oikou], Ezék. xliii,11... (Thayer’s Greek English Lexicon alapján, 644-645. oldalak).
A második értelmezés:
Ami gondosan megalapozott, ami stabil; azaz, a. aminek valós léte van; lényeg, kivonat, valós lét: … b. valamely lénynek vagy dolognak a lényeges tulajdonsága, természete, meghatározója.
Ezeknek az értelmezéseknek a függvényében van használva a Zsidók 1:3-ban, ahol a Fiú az Isten valóságát reprezentálja. A görörg szöveg romanizált betűkkel írva, a Károli fordítás alapján:
osz ón apaugaszma tesz dozesz
aki lévén [az ő] dicsőségének visszatükröződése
kai charakter tesz huposztaszosz autou,
és [az] ő valóságának képmása (megjelenítője).
pherón te ta panta tó remati tesz dunaméosz
[annak,] aki hatalma szavával fenntarjta a mindenséget,
auto, kathariszmon tón amartión poieszameosz
aki minket bűneinktől megtisztítván.
ekathiszen en dezia tesz megaloszunes
üle [a] Felségnek jobbjára
en upszeloisz,
a magasságban
Itt, a szó valóban valóságot jelent. Krisztus tehát az Isten valóságának tükröződése, képviselője, reprezentációja. De csak azért, mert a hívő az egyház valóságának tükröződése, és a hívőkből álló egyház pedig az Isten valóságának tükröződése, tehát hüposztaszisze, attól még nem mondhatjuk azt, hogy a hívők vagy az egyház egyenlőek vagy azonosak az Istennel.
A trinitáriusok megkísérlik elfedni a különbséget a lények különállóságát illetően és a köztük fennálló alávetettségi viszonyt egy olyan szónak a használatával, amely egy lénynek a valós lényegét jelenti. Ez nem más mint játék a szavakkal.
Az viszont egy tényleges igazság, hogy úgy az egyéni hívő mint az egyház az Isten hüposztasziszei. A trinitáriusok viszont megtagadják az ilyen irányú kiterjedt értelmezését a kifejezésnek és kizárólag csak három egyéniségre próbálják korlátozni a használatát. Ezáltal, náluk a Szentlélek már nem csak egy erő vagy eszköz, hanem egy különálló hüposztaszisz. Pontosan ebben áll az eretnekségük és ez miatt lehetetlen a közösség a választottak és a trinitarizmus képviselői között.
A kifejezés előfordul Flavius Josephus, Antiquities of the Jews (18:1,6) történelmi anyagában. Megtalálható a 2Korinthus 9:4 és 11:17-ben ben, ahol a bizalomra, szilárd meggyőződésre használt. (A Károliban használt szavak nem pontosan adják vissza ezt az értelmet). A Zsidók 3:14-ben bizodalomként (A Károli itt pontosabb) van fordítva a Zsidók 11:1-ben pedig valóságnak (Károli), ahol a hit a remélt dolgok valósága, meggyőződés a beteljesedésről, így a hit a biztosan beteljesedő, remélt dolgok hüposztaszisze. Ebből nagyon világosan kivehető, hogy az Istenség minden megnyilvánulása, legyen az a hit, a Szentlélek, Krisztus, vagy akár a választottak teljes, magabiztos meggyőződése, mind az Isten hüposztasziszei. Vagyis az Isten az több mint egy hüposztaszisz vagy három hüposztaszisz. A trinitarizmus korlátozott értelmezése nem más mint egy komolytalan kisérlet az Istent egy skatulyába szorítani.
A szó használata megtalálható még a Rút 1:12-ben (LXX) (a tiqvah SHD 8615 szó fordításaként), ahol a " ha azt mondanám is, hogy van reménységem" kijelentésben egy tényben való reménységre van vonatkoztatva. Még a feltételező mód használata is a kívánt dolog valóságában vetett bizonyosságra utal. Az Ezékiel 19:5 (LXX) szintén a hüposztaszisz szót alkalmazza a reménység (tiqvah) kifejezésére. A Zsoltárok 39 [38]:8-ban (az SHD 8431; tokeleth) szó fordítására van használva, ahol az Istenben vetett hitre és bizalomra vonatkozik. Az Ezékiel 19:5-ben (LXX) a fiatal oroszlánkölyökben vetett remény az (apooleteo e hüposztaszisz).
Mint láttuk, maga a hit is egy hüposztaszisz, mint az Isten valóságának egy lényege, kivonata. A választottakat tehát a Szentlélek általi hit az egy igaz Isten hüposztasziszévé teszi (Ján. 17:3), akik testvérei és társörökösei lesznek a Fiának, Jézus Krisztusnak, az Isten fiaiként (Róm. 8:17; Gal. 3:29; Tit. 3:7; Zsid. 1:14; 6:17; 11:9; Jak. 2:5; 1Pét. 3:7).
q