Isten Egyházának Keresztény Gyülekezetei

 

 

Az újjászületés [172]

(Edition 2.0 19960727-20000712)

A modern kereszténység köreiben nagyon jól ismert és gyakran használt az újjászületés kifejezés. A legtöbb, magát kereszténynek nevezõ egyénnek azonban fogalma sincs arról, hogy mit is jelent valójában, a bibliai értelemben újjászületni, s mi megy végbe az egyénben az újjászületésekor. Krisztus tanításai az újjászületésrõl a János 3:1-21 verseiben lettek lejegyezve. Ebben a rövid bemutató írásban rámutatunk az újjászületés bibliai értelmezésére, annak jegyeire, majd rávilágítunk arra is, hogy milyen megdöbbentõen más értelmet kapott ez a kifejezés a mai modern kereszténység szóhasználatában..


Christian Churches of God

PO Box 369, WODEN ACT 2606, AUSTRALIA

Email: secretary@ccg.org

(Copyright ã 1996 Wade Cox)

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

Ez a kiadvány megtalálható a http://www.logon.org. címen.

 


Újjászületés

A legtöbb, magát kereszténynek valló egyén számára ismerõsen hangzik az a bibliai tantétel, miszerint az embereknek újjá kell születniük. Az már kevésbé ismeretes, hogy mi is valójában az újjászületés, és mi megy végbe az egyénben, amikor ez megtörténik. Krisztus tanításai ezzel a témával kapcsolatban elsõsorban a János 3:1-21 verseiben vannak lejegyezve. Ezekben a szövegrészekben jó néhány fontos tanítás tömörül, sokkal több mondanivalóval, mint amennyit a fõként karizmatikus körökben hallhatunk, annak ellenére, hogy az újjászületés mennyire agyonhasznált és állandóan ismételgetett kifejezés lett náluk.

János 3:1-21 1 Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, ki elöljáró volt a zsidóknál. 2 Ez Jézushoz ment éjjel és megszólította: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítónak! Hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket a jeleket tegye, csak ha Isten van vele." 3 "Bizony, bizony ezt mondom neked – felelte neki Jézus –, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülrõl nem születik." 4 "Hogy születhetik egy ember, ha vén – kérdezte tõle Nikodémus. – Vajon bemehet õ az anyja méhébe, és másodszor születhetik?" 5 Jézus ezt felelte: "Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy ha valaki vízbõl és Szellembõl nem születik, nem mehet Isten királyságába be. 6 Ami húsból született, az hús, és ami Szellembõl született, az szellem. 7 Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülrõl kell születnetek. 8 A Szellem odafúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jõ és hová megy: Így van mindenkivel, aki Szellemtõl született." 9 Nikodémus megszólalt és megkérdezte: "Hogy történhetnek meg ezek?" 10 – "Te Izráel tanítója vagy – felelte Jézus – és nem tudod ezeket? 11 Bizony, bizony azt mondom neked, hogy amit tudunk, azt beszéljük, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. A tanúságtételünket nem fogadjátok el. 12 Ha földieket szóltam néktek és nem hiszitek, hogy fogtok hinni, ha mennyeieket szólok nektek? 13 Senki sem jutott fel a mennybe, csak, aki a mennybõl szállt alá: az embernek Fia. 14 Mint ahogy Mózes is felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie: 15 Hogy örök élete legyen mindenkinek, aki hisz. 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki õbenne hisz, hanem örök élete legyen. 17 Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a világot. 18 Az, aki benne hisz, nem kap ítéletet, aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nincs hite az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Az ítélet pedig ebben áll: A világosság a világra érkezett, de az emberek inkább szerették meg a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik rosszak voltak. 20 Mindenki gyûlöli a világosságot, aki hitványságokat cselekszik, és nem jön a világosságra, hogy tettei rá ne bizonyuljanak. 21 Aki ellenben az igazságot cselekszi, világosságra megy, hogy tetteirõl nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette õket."

Maga az újjászületés kifejezés az SGD 1080 gennaó görög szó fordítása, amelynek jelentése apa vagy anya által nemzeni, létrehozni, átvitt értelemben regenerálni, újjászületni.

A fenti idézetek fõbb mondanivalójának fõbb pontjai:

  1. Az újjászületés nélkül senki nem kerülhet be Isten országába.

Ez a kijelentés azt jelenti, hogy a csak fizikailag, illetve testileg megszületett ember nem örökölheti Isten országát, ebben az állapotban lehetetlen bejutni oda.

1Korintus 15:50 Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot.

Tehát az ember az elbukott, gonosz és igazságtalan (testi) állapotában nem örökölheti Isten országát.

1Korintus 6:9-10 9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok Isten királyságát nem fogják örökölni? Ne tévelyegjetek! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem puhányok, sem férfifertõzõk, 10 sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosok, sem szitkozódók, sem ragadozók Isten királyságát örökölni nem fogják.

Mindezek a bûnös testi ember kívánságai és cselekedetei, amelyektõl meg kell válnunk, hogy elnyerjük Isten országát. Vagyis nemcsak a test, hanem a testi szellemiségû ember sem kerülhet be Isten országába. A Galatákhoz írt levél szintén felsorolja a testi ember vonásait, jellemzõit.

Galatákhoz 5:19-26 19 A hús tettei pedig nyilvánvalóak, ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás, 20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések, 21 irigykedés, részegeskedés, lakmározás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek – elõre megmondom nektek, mint ahogy már elõre meg is mondtam –, Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni.

Közvetlenül ezután pedig azok a cselekedetek vannak felsorolva, amelyek már az újjászületett, azaz a szellemi embernek a tulajdonságai, s amelyek már olyan erények, amelyek által bejuthatunk Isten országába:

22 A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútûrés, jóságosság, derékség, hûség (hit), 23 szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény. 24 Azok, akik a Krisztus Jézuséi, a húst szenvedélyeivel és kívánságaival együtt megfeszítették. 25 Ha a Szellem életet ad nekünk, úgy is járjunk, ahogy a Szellem ösztökél. 26 Ne vágyódjunk üres tekintélyre, ne legyünk egymással szemben kihívók, ne irigykedjünk egymásra.

A hitet csakis a Szellem által vagyunk képesek megélni és gyakorolni. Ezért az újjászületésnek szellemileg kell megtörténnie, tehát egyáltalán nem lehet fizikai illetve testi vonatkozású. Pontosan ez okból hasonlította Krisztus a szélhez, ami nem látható. A Héb. 6:12 rámutat arra, hogy ez végeredményben olyan folyamat, ahol örökségünket a hit által nyerjük el, követve azok példáját, akik szintén hittel és türelemmel lettek örökösei az ígéreteknek.

Vannak szervezetek, akik bár nem fogadják el a hierarchikus, világi kereszténység tanításait, de maguk is félreértik a választottakra ruházott felelõsséget, különösen azt az aspektusát, hogy buzgón és teljes odaadással kell a hitünk által cselekedni, élni. A korai egyház nem volt hierarchikus felépítésû, bár nagyon jól szervezett volt, ahol a tagok önfeláldozó odaadással szolgáltak a hitben és egymás felé. Vannak egyének, akikben elõítéletek alakultak ki a szolgálatok vagy akár a szervezettség felé, mert elõtte valamely hierarchikusan felépített szervezetben szellemileg vagy elnyomták, vagy olyan feladatokkal terhelték õket, amelyek csak az emberi szervezet céljait szolgálták. Ez a fajta túlzott tartózkodás azonban szintén hibákba sodorja az embert. Az újjászületés ugyanis azt jelenti, hogy újjászülettünk a hit munkájának végzésére, együtt, szervezetten azokkal, akik szintén újjászülettek, és ennek a munkának a részesei az egyházban, Krisztus testében. Bár az egyház nem hierarchikus felépítésû, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell szervezettnek és fegyelmezettnek lenniük, egy olyan testületben, amelyet eleve az Isten morális törvényei vezetnek. Igen, eljön majd annak is az ideje, amikor senki nem dolgozhat a hitért (Ján. 9:4), de addig az idõig végeznünk kell a ránk bízott munkát. Egy katona kötelessége az, hogy szervezett körülmények között küzdjön és harcoljon hazája érdekeiért. Izrael szellemi harcban áll a Messiás eljöveteléig, aki majd véglegesen alávet magának minden nemzetet. Nem kerülhetjük el sem a harcokat, sem a munkákat, amelyek Isten országáért folynak, mert azt csak egy öncélú és fegyelmezetlen katona teszi meg.

Az 1Péter 3:8-9 versei rámutatnak a szellemiségre, amelyben együtt kell mûködnie a hívõknek, azoknak, akikben beteljesednek a János 3:21-ben elmondottak.

1Péter 3:8-12 8 Végül mindannyian legyetek egy törekvésûek, egymással együtt szenvedõk, a testvéreket kedvelõk, irgalmasok, alázatosságra törekvõk, 9 gonoszért gonosszal, gyalázásért gyalázással nem fizetõk. Ellenkezõleg: áldjatok, mert arra hívtak el titeket, hogy áldást örököljetek. 10 Mert aki szeretni akarja az életet, és jó napokat látni, annak nyelve szûnjék meg gonoszt szólni, s ajka ne beszéljen csalárdságot, 11 hajoljon el a gonosztól és cselekedjék jót, keressen békességet, sõt fusson utána, [v.ö. Zsolt. 34:12-16]. 12 mert az Úr az igazságosakon tartja szemét, fülét könyörgésükön, de orcáját a gonosztevõk ellen fordítja.

Itt lényegében arról van szó, hogy egy akaraton, egy elme, illetve szellem szerint kell együttmûködnünk egymással. Ezt a szövegrészt azonban néhány kultikus csoport, a mondanivalót kitekerve úgy magyaráz meg, hogy tagságuknak feltételek és kérdések nélkül el kell fogadni minden tanítást, amit az adott csoport vezetõsége kijelent. Az ilyen torzított értelmezésbõl indult ki az üldöztetés és az Inkvizíció is egykor. Pedig ez a szöveg csak azt hangsúlyozza ki, hogy irgalmasak és alázatosak legyünk egymás felé. A választottak között nincs semmi helye egymás gyalázásának. A modern kereszténység egyik sajátos jellemzõje pedig éppen az lett, hogy az igazságban való növekedés háttérbe szorult a különbözõ csoportok és vezetõik között fennálló nézeteltérésekbõl, az abból fakadó támadások és gyalázkodások miatt. Számos alkalommal még csak nem is tényeket vitatnak meg, hanem vélt személyiségi hibák, vagy akár beszédstílusok, modorok miatt esnek egymásnak. Pedig a nyelvet meg kell tartóztatni a gonosz beszédtõl (Zsolt. 32:2; 34:13; 1Tessz. 2:3; 1Pét. 2:1,22; 3:10; Jel. 14:5). A nagyon gyakran elõforduló személyválogatás szintén bûn (Jak. 2:1-9). Krisztus megdicsérte azt, akiben nem látott álnokságot (Jn. 1:47).

János 1:45-51 45 Fülöp találkozott Nátánáéllel és ezt mondta neki: "Megtaláltuk azt, akirõl Mózes a törvényben és a próféták szólottak, József fiát, Jézust, a Názáretit." 46 Nátánáél megkérdezte tõle: "Názáretbõl támadhat-e valami jó?" "Jöjj és lásd meg!" – felelte neki Fülöp. 47 Jézus látta Nátánáélt amint hozzáment és ezt mondta róla: "Lám, egy igazán izraelita: kiben nincsen csalárdság." 48 "Honnan ismersz engem" – kérdezte tõle Nátánáél. Jézus azt felelte neki: "Mielõtt Fülöp hívott volna, láttalak, ahogy a fügefa alatt voltál." 49 – "Rabbi! – felelte neki Nátánáél – Te az Isten Fia vagy, az Izráel királya." 50 Jézus ezt válaszolta neki: "Mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél." 51 Aztán így szólt hozzá: "Bizony, bizony azt mondom nektek: Megnyitva fogjátok látni az eget s látni fogjátok Isten angyalait, amint föl s alá szállanak az embernek Fiára."

Ebbõl a részbõl láthatjuk, hogy Nátánáél az elõítéletei miatt elõször szkeptikus, de mégis nyitott volt, és elfogadta, amit hallott, mert meggyõzõnek tartotta a bizonyítékokat. Nátánáél valójában itt egy elhívást kapott, amire aztán pozítívan válaszolt. Az 1Péter 3-mal folytatva:

1Péter 3:13-15 13 Ki is illetne titeket gonosszal, ha ti a jóért buzogtok? 14 De, még ha szenvednetek kellene is az igazságosságért, boldogok lesztek. A tõlük való félelem meg ne ijesszen benneteket, nyugtalanná ne tegyen. 15 Az Urat, a Krisztust szenteljétek meg szívetekben. Mindig készen legyetek arra, hogy bárki is kéri számon a bennetek levõ reménységet, bizonyságot tegyetek róla.

A hívõnek tehát mindig készen kell állnia arra, hogy alázattal, de nyíltan és bátran bizonyságot adjon a benne élõ reménységrõl. A kereszténységen belüli ellentéteknek nagy részben az az oka, hogy sokan nem képesek vagy nem is akarnak õszintén, és fõleg nyitottan foglalkozni bizonyos bibliai témakörökkel. A modern kereszténység alapelve az, hogy õk képviselik az eredeti kereszténységet, õk tükrözik hibátlanul annak nézeteit, és gyakorolják tanait. Erre jó példa minden nyílt fórum, vagy felekezetek közti konferencia, ahol a korai kereszténység tanításainak bemutatásakor sokan felháborodtak, mert nem tükrözi azt, amit õk képviselnek, s amit az egyetlen elfogadható irányvonalnak tartanak. Hiába van következetesen bebizonyítva számukra az, hogy a tanításaiknak és vallásgyakorlataiknak nagy része meglehetõsen újkeletû, azaz egy fajta modern "találmány". Az ilyen nyílt vitákon még csak fontolóra sem veszik az eléjük tárt tényeket, hanem inkább azt a rég bevált módszert választják, hogy támadják azt, aki elõhozta a tényeket. Ez csaknem minden ilyen keresztény tanokat megvitató vitán, konferencián elõfordult, és általában azzal végzõdik, hogy a Biblia tanait helyesen vázoló és bizonyítékokkal elõálló felszólalókat egyszerûen elüldözik, mert a tények nem egyeznek meg a legújabb, vagy éppen divatban lévõ tanaikkal. Könnyebb "megkövezni" a hírnököt, mint elhagyni az ismerõs, szokássá vált hagyományokat, még ha Bibliailag helytelenek is. Valaha ez okokból üldözték a prófétákat is, olyanok, akik magukat szintén Isten képviselõinek vélték. Az ilyen vallási fanatikusok üldözték Krisztust és apostolait is, és ezért jelentette ki Krisztus:

Lukács 13:33 Ennek ellenére ma, holnap és azután utaznom kell, mert nem engedhetõ meg, hogy a próféta máshol vesszen el, mint Jeruzsálemben.


A prófétának csak saját hazájában és otthonában nincs becsülete (Mát. 13:57; Mk. 6:4; Lk. 4:24. Jn. 4:44). Ezért üldözték és ölték meg a prófétákat, s köztük a legnagyobb prófétát, a Messiást is. Egyetlen esetben van lejegyezve, hogy egy prófétának a figyelmeztetésére valós nemzeti megtérés történt, Jónás próféta szavaira az asszír Ninivében, ez pedig tanúbizonyságként áll Júda ellen. A választottakat hasonlóan megvetik, támadják az általuk hangoztatott igazságok miatt, különösen azok, akik magukat a hithez tartozónak, Krisztus követõinek, tanításainak gyakorlóiként vallják. Önigazolók, akik kivetik a választottakat a zsinagógákból, illetve gyülekezetekbõl, s azt gondolják, ezzel Istennek tetszõ dolgot cselekszenek (Ésa. 66:5). A szentek és mártírok vérét legádázabban a nagy paráznának nevezett világvallás ontotta ki és itta meg (Jel. 18:24). Ez a nagy parázna ma is a kereszténység nevében kevélykedik, de Isten megbosszulja majd minden tettüket, amelyeket választottai ellen elkövettek és elkövetnek (Jel. 18:20). Bár ez a vallásrendszer magát Krisztus képviselõinek és a szentek, próféták és apostolok utódainak vallja, mégis pusztítja azokat, akik valóban Krisztusnak élnek. Az ilyen hamis keresztények mindig és mindenben gyalázzák az igaz testvéreket, akik figyelmeztetik õket hamisságaikra és képmutatásaikra.

1Péter 3:16-21 16 De szelíden és félelemmel tegyétek, megõrizve jó lelkiismereteteket, hogy azok, akik a Krisztusban élt jó magaviseleteteket gyalázzák, abban, amiben megszólnak titeket, megszégyenüljenek. 17 Mert ha Isten akarata úgy hozná magával, hogy szenvednetek kell, akkor jobb, ha jót cselekedve, mint az, ha gonoszat téve szenvedtek. 18 Mert a Krisztus is meghalt egyszer vétkekért, az igazságos a hamisakért, hogy benneteket Istenhez vezessen, megölte õt a hús ember, de megelevenítette a szellem. 19 Ebben a szellemben ment el a tömlöcben lévõ szellemekhez is, és hirdette nekik az igét. 20 Ezek a szellemek egykor engedetlenkedtek, amikor Noé napjaiban a bárka készülésekor az isteni hosszútûrés várakozott rájuk. E hosszútûrés ellenére a bárkában mégis kevés, vagyis csak nyolc lélek menekült meg a vízen keresztül. 21 Ennek a menekülésnek az ellenképe, a vízbemerítés most titeket is megszabadít, ami nem hús szennyének letevése, hanem jó lelkiismeret keresése Istennel szemben a Krisztus Jézus feltámadásán keresztül,

A Noé idejében történt özönvíz egyfajta vízbemerítés volt az igazak megmentésére, akiknek a bárkában biztosítva volt, hogy túléljék az ítélet által jött pusztulást. Hasonlóan, mi is az alámerítkezésünkkel halálra adjuk és eltemetjük a testi emberünket, hogy újjászülessünk a Szellem által, ahogy maga Krisztus is meghalt, majd életre kelt ugyanazon Szellem által. Viszont ennek a folyamatnak a velejárója az is, hogy nekünk szintén el kell viselnünk azok igazságtalan támadásait, akik valójában nem születtek újjá. Csak azért, mert valaki az Isten Gyülekezeteinek padjaiban ül, ez még nem jelenti azt, hogy az egyén valóban megtért, valóban a szellemi megújhodás folyamatában van, s ez talán soha nem volt jobban igaz, mint a huszadik századi egyházban. Erre sajnos sok példát lehetne felhozni a közelmúlt eseményeit illetõen, amikor az átalakulás folyamatában elképesztõ Biblia-ellenes tanok széles skálája jelent meg, felszínre hozva annak valós mértékét, hogy valójában mennyien voltak olyanok, akik mégcsak el sem kezdték a szellemi átformálódás folyamatát. Voltak szélsõséges esetek, ahol még az Újszövetség hitelességét, vagy Péter és Pál apostoliságát is megkérdõjelezték egyesek. Ez pedig vád Péter, Pál és az általuk létrehozott gyülekezetek ellen, sõt még az Ó és Újszövetség ihletettsége ellen is. A vádaskodás szellemiségének pedig nincs helye az újjászületés folyamatában. Minden férfi feje Krisztus, Krisztus feje pedig az Isten (1Kor. 11:3). Kik kárhoztathatják más szolgáját (Róm. 14:4,12,13)? Az Isten örökségébe egyetlen módon juthatunk be, az énünk legyõzésével (Jel. 21:7), újjászületve Isten fiaiként, a hitben kitartva.

Jelenések 21:7 A gyõzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és õ fiammá lesz.

Az újjászületés tehát nem más, mint a bûnös emberi, testi természetünk legyõzésének nehéz folyamata.

2. Senki nem ment a mennyekbe, csak az, aki onnan jött, Jézus Krisztus.

Az újjászületés kérdése egy kedvenc témája volt a misztériumkultuszok képviselõinek. Ezeknek a különbözõ változata számos hamis vallásban fennmaradt, így pl. a lélekvandorlás tanában. A gnosztikusok pedig azt tartották, hogy haláluk után a mennybe kerülnek. Ezt a tant a Biblia, Krisztus és az apostolok tanításai sehol nem támasztják alá, sõt tanításaik határozottan ellentmondanak ennek. A korai keresztények szintén káromlásnak és eretnekségnek tartották az ilyen tanításokat (lásd A lélek [92] címû írást), tehát a lélekvándorlásnak és hasonló elképzeléseknek semmi közük nincs a keresztény újjászületés fogalmához, s ez nem egyeztethetõ össze a babiloni eredetû "lélek" tannal sem. A gnosztikusok szerint a lélek a tejúton át emelkedik fel a mennyekbe, és a felemelkedését gonosz erõk gátolják. Egy igaz keresztény számára elfogadhatatlan a lélekvándorlás vagy a babiloni értelmezésben vett lélek tana.

 

3. Krisztusnak azért kellett a keresztfán meghalnia, hoagy mindazok, akik hisznek benne, örök életet nyerhessenek.

Krisztusnak az emberiség érdekében véghezvitt önfeláldozó, kereszthalálához vezetõ munkája a példa számunkra, hogy nekünk is miként kell feladni saját énünk akaratát az Isten céljaiért, azaz az emberiség érdekében történõ tervéért. Ezt a folyamatot feltétlenül meg kell értenünk, mert elemi része az Isten megváltó tervének. Isten olyan imádókat keres, akik Igazságban és a Szellemben imádják õt (Ján. 4:23). És ennek az imádatnak a része az is, hogy megbocsátunk ellenségeinknek, imádkozunk és akár böjtölünk is értük, ahogyan Dávid is tette, akit Isten saját szíve szerint való embernek jelentett ki. Pedig Dávid távolról sem volt bûnök nélkül, de igaz megtérése és igazságszeretete tette kedvessé. A bûn az bûn, az elkövetõ személyétõl függetlenül, amiért mi nem adhatunk megfelelõ fizetséget, bár az általunk okozott esetleges anyagi kárt meg kell térítenünk. Egy módon kaphatunk kegyelmet, Krisztus áldozatán keresztül, s ez minden egyes emberre egyformán vonatkozik. Azonban a bûn relativitása, illetve a helyzethez kötött moralitás egy démoni tan, amelyet legyakrabban hivatásos bûnözõk és a társadalom olyan elemei fogadnak el, akik bûneiket elfogadható normákká szeretnék tenni a társadalomban. Ez lényegében a személyválogatás egy formája, hiszen az egyén magát a Törvény fölé helyezi, saját bûneit elfogadhatónak mondja. A személyválogatás minden formája bûn (Jak. 2:1-9), s a bûn zsoldja pedig halál (Róm. 6:23). A bûn pedig a törvény megszegése.

1János 3:4-9 4 Mindaz, aki a vétket (bûnt) teszi, a törvényt is megrontja, a vétek a törvényrontás. 5 Azt is tudjátok, hogy õ azért lett láthatóvá, hogy elvegye a vétkeket, benne azonban nincs vétek. 6 Aki õbenne marad, egy sem vétkezik, aki vétkezik, egy sem látta õt, sem nem ismeri õt. 7 Kis gyermekeim, senki el ne tévelyítsen titeket. Aki az igazságosságot teszi, igazságos, miként õ igazságos, 8 aki a vétket teszi, a vádlóból való, mert a vádló vétkezik kezdettõl fogva. Avégett lett láthatóvá az Isten Fia, hogy lebontsa a vádló munkáit. 9 Képtelen mindenki a vétkezésre, aki Istenbõl született, mert az Isten magva benne marad. Nem is képes vétkezni, mert Istenbõl született.

4. Isten nem azért küldte Krisztust a világba, hogy elítélje azt, hanem azért, hogy megmentse azokat, akik hisznek benne.

Ennek a hitnek a velejárója az a megszentelődési folyamat, amelyben a további létünk folyamán már az Istennek és törvényének engedelmes életet szándékozunk élni. Ez hát a hit általi engedelmesség (Róm. 1:5). Krisztus engedelmessége és vére által lettünk megmentve, és így nyílt lehetõség arra (Róm. 5:9), hogy a továbbiakban, a megszentelõdés folyamatában Isten igazságossága szerinti engedelmes életet élhessünk (Róm. 6:16-19). Az Isten titkai el voltak rejtve öröktõl fogva, de feltárultak az egyházon keresztül a világ számára, hogy azontúl engedelmesen éljünk a hit által (Eféz. 3:9-13). Ez a lényege a szellem átalakulásának. A régi énünket halálra adtuk a bemerítkezéskor, és a vízbõl felmerülve egy új életre támadtunk fel, amelyben lényünk teljesen átformálódik a Szent Szellem által vezetve. Ez az átalakulási folyamat teljesen szellemi. A törvénynek lehetünk engedelmesek testileg is, és az ilyen gépies engedelmességbõl fakadó törvénytartás nem eredményez üdvösséget, viszont rámutat arra, hogy ezt elvárja tõlünk Isten, tehát a törvényt nem szabad áthágnunk. Viszont a törvény szellemét képtelenek vagyunk betölteni testileg, a Szent Szellem vezetése nélkül (Róm. 7:5). Tudnunk kell, hogy az apostolok küzül egyetlen egy sem volt szellemileg átalakult egyén Pünkösd elõtt, holott követték Krisztust, testileg elismerték õt a Messiásnak, és tartották a parancsolatokat is. De a valós átalakulást náluk is a Szent Szellem beköltözése jelentette. Még közvetlenül Krisztus keresztrefeszítését megelõzõen sem volt Péter valóban megtért szellemileg, s ezt maga Krisztus mondta neki.

Lukács 22:24-32 24 Vitatkozás támadt köztük afelõl, hogy közülük ki tekinthetõ legnagyobbnak. 25 Jézus ezt mondta nekik: "A nemzeteken királyaik uralkodnak s azok, akiknek hatalmuk van rajtuk, jótevõknek hivatják magukat. 26 Ti ne így legyetek. Ellenkezõleg. Aki közöttetek legnagyobb, legyen olyan, mint a legkisebb, aki vezet, olyan legyen, mint aki felszolgál. 27 Ki is a nagyobb, aki asztalhoz dõl, vagy aki felszolgál? Ugye, hogy aki asztalhoz dõl? Én azonban olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál. 28 Ti vagytok azok, akik kísértéseimben végig mellettem maradtatok. 29 Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte, 30 hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izráel tizenkét törzsét ítéljétek. 31 Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. 32 Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet."

Tehát a szellemi átalakulás vagy megújhodás folyamatát és szükségét ekkor még nem értették meg az apostolok, hiszen ekkor még nem kapták meg a Szent Szellem ajándékát, ami lehetõvé teszi a szellemi dolgok megértését. Még az emberi természet uralta elméjüket, azért vitatkoztak testi dolgokon, hogy ki milyen uralmi pozíciót fog kapni, illetve ki lesz közülük a legnagyobb. A világi kereszténység nagy része még ma is a test szerint gondolkodik, és a huszadik században az Isten Gyülekezeteiben is felütötte fejét ez a probléma. Sokan nem értik meg pontosan a hatalmas különbséget a testi, érzéki - így felszínes - megtérés, és a teljes szellemi átalakulást eredményezõ szellemi megtérés között. Számolni kell azzal is, hogy nagyon sok ember csatlakozik az Isten Gyülekezeteihez a hatásos üzenetünk miatt. Minél hatékonyabb az evangélium hirdetése, annál többen jönnek közénk, ami azzal is jár, hogy sok olyan hívott jön, aki nem választott, és akik bár külsõségekben hasonlóan viselkednek, de valójában nem kezdték meg a szellemi átalakulás folyamatát. Így sokan tehát csak testileg tagja a gyülekezeteknek.

Az apostolok hívásuk idejétõl fogva követték Mesterüket, de valójában még õk sem értették Isten rejtett titkait, és nehezükre esett még Krisztus valós küldetését is megérteni. Bár ekkor már egy csoportként el lettek hívva, de szellemileg ekkor még nem voltak átformálva. Fel sem foghatták tehát a Szent Szellem által lehetséges szellemi átalakulás ismeretét. Ismerték János keresztségét, sõt maguk is végeztek keresztelést Krisztus utasítására, de ekkor még nem kapták meg a Szent Szellem bennlakozó erejét, így némi különbség van e Pünkösd elõtti keresztelés, és a Pünkösdöt követõk között.

A Krisztus véráldozata által lehetõvé vált, s mindenre kiterjedõ kegyelemnek a pontos megértése némileg problémás volt a modern kori Isten Gyülekezeteinek egy részében. Sokak számára nehéz volt felfogni azt, hogy Isten még a legszörnyûbb bûnökbõl is kihív egyéneket, s a vízben való alámerítkezéssel minden egyes volt bûn el lett temetve, s el lett felejtve, mintha soha nem lett volna elkövetve. Az Isten Gyülekezetéhez számos önigazolt ember is csatlakozott, és az ilyen mértékû kegyelmet egyeseknek nehéz volt felfogni. A komolyabb bûnöket elhagyókat szinte egy külön kategóriába tették, mintha azokat a bûnöket soha nem moshatta volna le Krisztus vére. Az ilyen hozzáállás az ítélkezõ egyén szellemi fejletlenségére, vagy rosszabb esetben a valós szellemi újjászületés hiányára mutat. Ismételten: nem mindenki választott, aki el lett hívva. A kereszténység legalapvetõbb tana tehát az, hogy megértsük Jézus Krisztus áldozatának minden bûnt elfedõ elégségét, és az Isten könyörületét és szeretetét.

Zsoltárok 103:10-12 10 Nem bûneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságunkért. 11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az irgalma azok számára, akik õt félik. 12 Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tõlünk gonoszságainkat.

Ha nem fogjuk fel azt, hogy a megtérés alkalmával minden bûn megbocsáttatik, és az újjászületés egy folyamat, ami a teljes szellemi átalakuláshoz vezet, akkor Krisztus testében hamar felüti fejét az ítélkezés és vele a gonoszság. Ha valakinek lehetetlen felfogni a megtérés ajándékának mélységét és lényegét, annak saját megtérése nem lehet több, mint csak testi és felszínes megtérés. Még az apostolok sem voltak különbek addig, amíg Pünkösdkor megkapták a Szent Szellem ajándékát, illetve annak erejét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megengedhetjük az emberi természet gyengeségeit felszínre törni úgy, hogy egymás rég megbocsátott és elfelejtett bûneit felvessük, míg a vezetõség bûnei fölött pedig eltekintünk a személyválogatás bûne miatt. Ez nem méltó viselkedés Isten népéhez, mert az ilyen nyilvánvaló igazságtalanságok gátolják meg legjobban az evangélium terjedését, és a világ – úgy zsidók, mint pogányok – megtérését. Az igazságot soha nem szabad elvetni, és mások bûneinek számontartásánál sokkal fontosabb az, hogy tisztában legyünk a saját bûneinkkel.

Máté 7:1-12 1 Ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek! 2 Azzal az ítélettel fognak titeket megítélni, amellyel ti ítéltek, azzal a mértékkel fognak mérni nektek, mellyel ti mértek. 3 Miért nézegeted a testvéred szemében levõ szálkát, mikor a saját szemedben a gerendát sem veszed észre? 4 Vagy hogy mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki szemedbõl a szálkát! Mikor a te szemedben ott a gerenda? 5 Képmutató! Vesd ki elõbb saját szemedbõl a gerendát, aztán láss hozzá, hogy testvéred szemébõl a szálkát kivesd. 6 Ne adjátok oda azt, ami szent a kutyáknak, és ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé, mert talán a lábukkal tapossák majd szét, s aztán visszafordulnak, és belétek hasítanak!

7 Kérjetek s adnak majd nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és megnyitnak majd nektek. 8 Mert minden kérõ kap, minden keresõ talál, és minden zörgetõnek megnyitnak majd. 9 Vagy talán van olyan ember közöttetek, aki ha fia kenyeret kér, követ ad neki? 10 Vagy ha halat kér, kígyót ad neki? 11 Ha tehát ti, noha rosszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog adni mennybéli Atyátok jókat azoknak, akik õt arra kérik!

12 Mindenben úgy tegyetek hát az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy õk tegyenek veletek! Mert ez az, amit a törvény és a próféták kívánnak.

A fentiekben két fontos pontra kell felfigyelnünk: Az igazságos mérce a hívõkkel szemben a kegyelem alatt, és az intés arra, hogy az Isten igazságainak titkait ne osszuk meg azokkal, akik nincsenek ebben a korban elhívva, mert azok hamar ellenünk fordulhatnak miatta. Az üldöztetést tehát ne keressük fölöslegesen, hiszen jön az magától, ha az igazat hirdetjük. A Biblia üzenete azért lett annyira kiforgatva és eltorzítva, mert a világ nem akarja befogadni azt, amit az valójában mond, de ennek ellenére igazságosnak szeretne látszani. Isten rámutat arra, hogy mit vár el tõlünk. Az egymás iránti szeretetre a második nagy parancsolat utasít: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Ezt elõzi meg az elsõ nagy parancsolat, ami az Isten iránti, teljes erõnkbõl, teljes elménkbõl és teljes lényünkbõl való odaadó és hûséges szeretetre utasít (Mát. 22:38-40, v.ö. 5Móz. 6:5).

A választottak Isten katonái a szellemi háborúban.

2Korintus 10:3-7 3 Mert ha húsban járunk is, nem a hús módjára viseljük a harcot. 4 Mert a mi harcviselésünk fegyverei nem a húsból valók. Ellenkezõleg! Isten által hatnak és arra képesek, hogy erõsségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le, 5 továbbá minden magaslatot lerontsanak, amely Isten ismerete ellen felemelkedik, sõt fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Krisztusnak engedelmeskedjék, 6 amellett készen állunk megtorolni minden engedetlenséget, mikor majd a ti engedelmességetek teljessé lesz. 7 Ti a látszatra néztek. Ha valaki elhitte magáról, hogy a Krisztusé, következtessen tovább magából, hogy amint õ a Krisztusé, úgy mi is.

Csakis a mai õszinte és odaadó engedelmességünkel juthatunk abba a pozícióba, hogy késõbb a világot mi taníthassuk engedelmességre az eljövendõ messiási korszakban Krisztus uralma és vezetése alatt. Az egymás iránti igaz szeretet a választottak legfontosabb jegye. Nem hiába feddte meg Pál azokat, akik magukat mások gyengeségeihez mérten értékelik nagyobbra. De még önmagunkhoz sem mérhetjük magunkat, nehogy ezáltal keltsük annak látszatát, hogy mások mögöttünk állnak (2Kor. 10:12). Ne mások kemény munkájával dicsekedjünk, hanem végezzük saját feladatunkat a nekünk megadott területeken (2Kor. 10:16). Más szóval vessünk le új alapokat, és építsünk arra. Egymás munkáját nem kritizálhatjuk, mert akkor magunk sem leszünk elfogadottak. Az Úr ítéli meg és fogadja el a választottainak munkáját. Láthatjuk hát, hogy a megtérésnek és átalakulásnak abszolút mértékûnek kell lenni a választottakban. Õk ugyanis az Isten természetében részesülnek (2Pét. 1:4), az Isten erejében, amely az egyénben munkálkodva dicsõségre vezeti õket (Róm. 8:29-30) az engedelmességen keresztül, az igazság hite és a Szellem megszentesítése által (2Tessz. 2:13; 1Pét. 1:2).

A választottaknak azonban különbséget kell tenniük a bûnök között egy bizonyos módon. Egy kategória a megtérésünk és alámerítkezésünk elõtti bûneink, amelyeket a testi világhoz tartozva követtünk el a testi ember akarata szerint. Ezek a bûnök mind el lettek törölve a megtéréskor, Isten elfelejtette és maga mögé vetette mind, és így az ilyen bûnt nem "hozhatja elõ" egyetlen ember sem, hogy felrója másoknak. A megtérés és újjászületés után elkövetett bûnök azonban egy más kategória. Bár ezek szintén bocsánatot nyernek minden alkalommal, amennyiben teljes és odaadó megtérés követi a vétket, de az ismétlõdõ, illetve elhatalmasodó és szokássá váló bûn megszomorítja a Szent Szellemet (Eféz. 4:30), és ha ha nem követi valós bûnbánat és megtérés, akkor kiveti az egyént a kegyelem alól, aki így elveszti üdvösségét.

Krisztus a keresztfára szegezte az ellenünk szóló vádiratot, amely bûneink halmazát tartalmazta. Ez a rekord, illetve lista (keirografon, ami gyakran kézírásnak lett fordítva), egy törvényes dokumentáció, egy ellenünk szóló vádirat az elkövetett bûneink miatt. A Strong Concordance hiányosan nem ad hangsúlyt ennek (SGD 5498). És ez a hiányosság nagy jellemzõje a modern kereszténységnek is, mert csaknem egyetemesen félre lett értve az, hogy mi lett valójában a keresztre szegezve.

Kolossze 2:13-15 13 Titeket is, akiket halottakká tettek az elesések és húsotok körülmetéletlen volta. Õvele együtt megelevenített, azután, hogy minden elesésünket megbocsátotta, 14 azután, hogy az ellenünk kézzel írt és tételekbe foglalt kézírást kitörölte, és azt a kereszthez hozzászegezve eltolta az útból, 15 amennyiben a fejedelemségeket és fennhatóságokat lefegyverezte, õket nyilvánosan kipellengérezte és ezzel diadalmenetben meghurcolta.

A bûneink összességének vádirata halált kívánt. Ezt fizette ki Krisztus saját vérével a kereszten, s ez lett a keresztfára szegezve. Nem eltörölte, nem megsemmisítette a törvényt és a bizonyságtételt, mert az mindig a választottak jegye marad (Ésa. 8:20; Jel. 12:17; 14:12). Ennek az ismeretnek a hiánya vetette a modern kereszténységet az antinómianizmus, illetve törvénytelenség vétkébe. Ezért nem is értik meg Krisztus áldozatának valós jelentését.

 

Mindenrõl meggyõzõdni

Csakis a víz és a Szent Szellem által újjászületve lehetséges az egyén megváltása. Ennek a tannak a megértése nélkül soha nem érthetjük meg, hogy mi is valójában az igaz megtérés, illetve szellemi átalakulás, megújhodás. Ez leggyakrabban azokkal fordul elõ, akik csak érzéki, felszínes és testi megtérést élnek meg, egy felekezethez vagy csoporthoz, szektához kötõdve, de nem Krisztus szellemi testébe. Nem véletlen, hogy az ilyen keresztények minden gond nélkül a földre vetik az igazságot, ha az adott csoport vagy szekta fennmaradásának érdeke azt kívánja. Amikor a szellemileg át nem formálódott egyének a maguk hibás tanait védik, azt általában a mások elleni személyes támadásokkal teszik, mintsem a bibliai igazságok megvitatásával vagy bizonyításával. Pedig a Biblia arra utasít bennünket, hogy mindent vizsgáljunk meg (1Tessz. 5:21) s csak a jót, a bibliai igazságot fogadjuk be. És ez nem csak csoportokra, hanem egyénekre is vonatkozik (Gal. 6:4), sõt saját magunk életét szintén eszerint kell megvizsgálnunk (2Kor. 13:5). Meg kell hát gyõzõdnünk arról, hogy mi az Isten akarata szerinti jó (Róm. 12:2), és azt, hogy valóban bennünk él-e az õszinte szeretet Isten választottai iránt (2Kor. 8:8). A rágalmak, a vádak, az irigység és gonosz beszédek az õszinte szeretet hiányának a legnyilvánvalóbb jelei, amelyek inkább az õszinte megtérést át nem élt személyek jegyei. Egyetlen testvérnek nincs semmi köze más hívõnek a megtérése elõtt elkövetett bûneihez, nem vonhatjuk meg egymástól az újjászületésre való esélyt. A volt bûneinket Isten szeretete már végképp elfedte. Minden egyénnek inkább önmaga újjászületését kell megélni, maguk bûneit elhagyni, s gyakorolni a megbocsátást, amikor ellenük vétkezik valaki. A Krisztus által tanított ima szintén ezeket az elemeket tartalmazza. Dicsõíteni Istent, és elfogadni az Õ akaratát, tõle kérni szükségleteinket és a megbocsátást, ahogy mi is megbocsátunk másoknak.

Máté 6:9-13 9 Ti hát így imádkozzatok: Mennybéli Atyánk! Megszentelt legyen neved, 10 jöjjön el királyi uralkodásod, történjék meg akaratod, a földön éppúgy, mint a mennyben! 11 Naponkénti kenyerünket add meg ma is! 12 Engedd el tartozásainkat, ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak! 13 Ne vígy bennünket kísértésbe, hanem ragadj ki a rosszból!

A tartozásunk elengedése a törvény áthágásaiért kijáró büntetés elengedése, annak az adósságnak a feloldása, amely az ellenünk szóló vádiratban, a keirografon-ban áll. Ez a vádirat a keresztre lett szegezve, s kérhetjük elengedését minden alkalommal, amikor vétkezünk, mert Krisztus egyszersmindenkori fizetséget adott érte áldozatával. Alapvetõ feltétel viszont, hogy amint mi kívánjuk és kérhetjük Isten kegyelmét, úgy nekünk szintén meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezõknek. Ez az igaz szellemi átalakulás, illetve átformálódás velejárója, és egy jellemzõ jegye. Az újjászületett egyén a legbensõbb énjében kívánja azt, hogy eleget tegyen Isten parancsolatainak, azok által éljen, életében betöltse azokat. Saját életében, nem másokéban. Vagyis a maga bensõjébõl szándékozik megnyilvánítani a törvényt, nem pedig másoktól várja el annak betartását. Nem ítél el másokat, mert azt csak az igaz megtérést nem ismerõ elme teszi, és az ilyen ember saját magára hoz ítéletet. Ez egyben a kultikus gondolkodásmód jegye is, amely sajnos számos modern mozgalmat érint. Személy/ek körül összeállt frakciók, magukat másoknál többre tartva elítélnek olyanokat, akiket nem is ismernek. Az adott kritikák és támadások szellemisége gyakran a legjobb mércéje annak, hogy egy egyén vagy csoport valóban keresztülmegy-e a szellemi átformálódás folyamatán. A megtérõ, átalakulóban lévõ személynek viszont nemcsak hogy meg kell bocsátani az õt kritizálóknak, hanem meg kell vizsgálni, és el kell fogadni azt, ha esetleg van igazság az ellene szóló kritikákban. Azok, akik nem képesek egy megtért szellemiségnek megfelelõ életet élni, saját szellemi életükben okoznak maradandó károkat.

Krisztus nemcsak megbocsátott gyilkosainak, azoknak, akik keresztre feszítették õt, hanem imádkozott értük (Luk. 23:34). Ugyanezt tette István, a vértanú, aki szintén imádkozott azokért, akik megölték õt (Ap.Csel. 8:1). Pál volt a hivatalos tanú István ellen annak mártírhalálakor, s emellett több hasonló üldöztetésnek volt részese (Ap.csel. 8:1). Isten megbocsátotta mindezeket a bûnöket, és Saul nevét Pálra változtatta. Bocsánatot nyert minden bûnére, és mellette nagy részt kapott Isten munkájában. Ugyanez a Pál ha ma élne, soha véget nem érõ támadásoknak és gyalázatoknak lenne kitéve a volt tettei miatt.

A választottak az Isten gyermekei, akikben Isten igazságos és tökéletes jelleme formálódik meg. Ennek a megújhodásnak elengedhetetlen része a bûnök megbocsátása, és az egymás iránti igaz szeretet. Az újjászületés nélkül teljesen lehetetlen a szellemi átformálódás vagy tökéletesedés. Akik az egy igaz Istent Szellemben és igazságban imádják, azok nem gátolják, hanem elõsegítik egymás átformálódását az újjászületett életükben.

Az örökségünk letétje vagy foglalója tehát valójában nem más, mint az újjászületés és átalakulás folyamata a Szent Szellem erejében (Eféz. 1:14), ami Jézus Krisztus által lett lehetséges (Róm. 3:24; Eféz. 1:7).

Efezus 1:13-14 13 Õbenne titeket is, miután az igazságnak szavát, megmenekülésetek örömüzenetét meghallottátok és abban hittetek, az ígéret Szent Szellemével elpecsételt, 14 aki a mi örökrészünknek foglalója, s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsõségének magasztalása.

Mi magunk lettünk megvásárolva Isten által. A megváltás (amely Istené, Jer. 32:7-8), a testünk megváltása a feltámadáson keresztül (Róm. 8:23). A Szent Szellemmel vagyunk elpecsételve a feltámadásig, a megváltásunk napjáig (Eféz. 4:30), amikor Krisztus társörökösei leszünk, Isten fiaiként az Isten erejében, a halálból való feltámadás által (Róm. 1:4).

A letét az a kicsiny mustármag, amely naggyá növekszik (Mát. 12:31; Mk. 4:31; Lk. 13:19). Az újjászületésünk után, mint egy gyermeknek, növekednünk kell az igazságban és a hitben (Mát. 17:20; Lk. 17:6). Ez egy szellemi folyamat, s a hit hasonlóan, szintén egy kis letétbõl növekszik és fejlõdik naggyá. A szentek ezen a fejlõdési folyamaton keresztül tökéletesednek, a Krisztus áldozatába vetett hitük által (Héb. 10:14). Ebben a folyamatban a Szent Szellem tesz tanúbizonyságot számunkra mindarról, amit Krisztus megígért nekünk az Újszövetségrõl.

Héberek 10:15-18 15 A Szent Szellem is bizonyságot tesz errõl nekünk: miután tudniillik ezt mondta az Úr.
16 "Ez az a szövetség, melyet végrendeletül hagyok rájuk ama napok után: Törvényeimet szívükbe adom, s gondolkodásukba beírom õket" – ezt is mondja: 17 "Vétkeikrõl és törvénytiprásaikról többé meg nem emlékezem!" 18 Ahol azonban ezeket elengedik, ott többé nincs vétekért való áldozat. (v.ö. Jer. 31:31-34 és Héb. 8:8-12).

Minden egyes személy ismerni fogja az Urat, amikor kiönti Szellemét a nemzetekre. Addig az idõig azonban ez a Szellem általi újjászületés csakis a választottak privilégiuma. Tömören összefoglalva: a választottak újjászületnek Isten Szent Szelleme által, szellemileg átalakulnak oly módon, hogy egyéniségük elemi részévé válnak az Isten utai és törvényei, hiszen Isten igazságosságában fejlõdnek, s viselik tökéletes jellemének a jegyeit.

A Szent Szellem az erõnek, a szeretetnek és az értelmes elmének a Szelleme (2Tim. 1:7). Minden hívõnek az adottságainak és ajándékainak legnagyobb mértékében kell a benne mûködõ Szellem erejét fejleszteni, az újjászületés folyamatában, az Isten dicsõségére. Ez a folyamat lett meghatározva Isten akarata szerint arra, hogy miként lesz Ő minden mindenekben (Eféz. 4:6), a feltámadásokon keresztül.