Isten Egyházának Keresztény Gyülekezetei

 

 

Hogyan Vált Isten Családdá [187]

 

(2.0Kiadás 19961228-19990622)

Mielõtt az idõ és a tér létezett volna, az egyedüli lény az élõ Isten volt. Neki nem volt kezdete vagy eredete, hanem Önmaga által létezett és így halhatatlan (Jn. 5:26; 1Tim. 6:16). Mivel létezett, így egy élõ lény volt. Az ókori héberek úgy utaltak rá mint Eloah a káldok pedig mint Ellah. Ebbõl a szóból ered az arabok Allah szava is. Õ egy egyedülálló és egyedüli lény volt (lsd. 2Móz.32:15,17; Jób (45 helyen); Ezsd. 4:24-tõl 7:26-ig; Dán. 3:35; Péld. 30:4-5). Õ az aki Volt. Ennek az írásak a tárgya a kiterjedt Isteni létvalóság teremtése.

______________________________________________________

Christian Churches of God

PO Box 369, WODEN ACT 2606, AUSTRALIA

email: secretary@ccg.org

 

 

(Kiadási jog © 1996, 1999 Wade Cox)

Minden jog fenntartva: A kiadványok errõl a honlapról szabadon másolhatóak és terjeszthetõek abban az esetben ha a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül van másolva vagy terjesztve. A kiadó nevét, címét és a kiadás jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Rövid kivonatok vagy idézetek használhatók kritikus hozzászólásokban és elemzésekben a kiadási jog megsértése nélkül.

Ez a kiadvány megtalálható a World Wide Web-en

http://www.logon.org and http://www.ccg.org

 

 

 

Hogyan Vált Isten Családdá

Isten mint Teremtõ

Mielõtt az idõ és a tér létezett volna, az egyedüli lény az élõ Isten volt. Neki nem volt kezdete vagy eredete, hanem Önmaga által létezett és így halhatatlan (Jn. 5:26; 1Tim. 6:16). Mivel létezett, így egy élõ lény volt. Az ókori héberek úgy utaltak rá mint Eloah a Káldok pedig mint Ellah. Ebbõl a szóból ered az arabok Allah szava is. Õ egy egyedülálló és egyedüli lény volt (lsd. 2Móz.32:15,17; Jób (45 helyen); Ezsd. 4:24-tõl 7:26-ig; Dán. 3:35; Péld. 30:4-5). Õ az aki Volt. Isten az lélek (Ján. 4:24), aki nem teremtett egy hirtelen jött elgondolásból vagy szeszélybõl. Mindent átfogóan kigondolt, mit és hogyan fog cselekedni. Az Õ öröklétû létvalóságában, mint tiszta lélek, elemezte a cselekedeteinek minden lehetséges kimenetelét. Isten nem változik (Jak.1:17; Mal. 3:6) és nem kisérletezik mert Õ tévedhetetlen így nem hibázhat. Isten örök és állandó. Az egész teremtés mérhetetlen nagyságú kiterjedésének folyamatát átgondolta és kitervezte. Ez a mindenható lény egészében összevetette a teremtés felépítésének bonyolultan összekapcsolódó, minden lehetséges kimenetelét (vagyis annak a mátrix-át). Óvatosan kigondolva minden cselekedetének ok és okozat viszonyát és az eredményét mindennek, amit a tervében tenni fog. Elõre megtervezte minden cselekedetét és meghatározta az arra felmerülõ ellenhatások vagy reakciók következményeit, az egész teremtési folyamat befejezéséig. Mivel ekkor még nem volt anyag és fizikai létvalóság, így mindezeknek a cselekedeteknek az egymáshoz való viszonyai, elõször teoretikusan kapcsolódtak össze Eloah elméjében. Vagyis az ok és okozat rendszere, teoretikus törvényszerûségeken alapszik.

Isten tudta a teremtés tervének véghezviteléhez szükséges minden valós lehetõségét, annak teljes összetett képében. Isten így tudott minden igazságot. Isten az maga az igazság és mivel Õ tiszta lélek, ez a tudat a tiszta, örök igazsággá vált benne, amely által cselekszik (5.Móz. 32:4). Képes kijelenteni a véget a kezdettõl, így mindentudó ( Ésa.46:10; Zsolt.147:5; Mát.24:36; 1Tim. 6:16).

Isten tudta, hogy ezek alapján mi lehetséges a teremtésben és tudta azt is, hogy azt hogyan fogja megtenni vagy véghezvinni, így Isten mindenható (Márk 14:36; Luk. 1:37).

Tudta azt is, hogy mi a jó, az Õ természetének és mindenható erejének a következményeibõl adódóan. Így Isten az jó (Zsolt. 34:8). A lényében rejlõ jóság és igazság egyensújából a jelleme igazságos (Ezsd. 9:15). Mivel természeténél fogva igazságos, ezért Isten az szent (4 Móz. 19:2). Ezeknek a vetületében Õ tökéletes vagy perfekt (Mát. 5:48).

Az örök lét állapotának, folyamatosságában élve Isten elhatározta, hogy megosztja az életét vagy létvalóságát más lényekkel, akik ugyan olyanok lesznek mint Õ maga. Tehát eltervezte, hogy egy családot teremt saját maga hasonlóságára, amely egy egységként létezik. Saját természetét véve alapul meghatározta, hogy ennek a kiterjesztett egységnek miként kell mûködnie. Azt a rendszert amellyel meghatározza az egymásrahatás természetét, azt lefektette mint alapvetõ törvényt. Ez a törvény az Õ természetébõl ered, így ez szintén igazságos (Zsolt. 119:172), tökéletes (Zsolt.19:8), szent (Róm. 2:12), (Róm. 7:12), igaz (Zsolt. 112:142). Ezek által meghatározta azt, hogy Õ az lesz, amivé Õ válni fog. Ennek az aspektusa lett késõbb megnyilvánítva a hébereknek mint ‘eyeh ‘asher ‘eyeh vagyis az leszek amivé leszek. (lsd. a Companion Bible, megjegyzését 2 Móz. 3:14-hez).

Tudta, hogy a teremtésének tárgya ha örökkévaló lesz, akkor annak olyannak kell lennie mint Õ maga. Nekik ugyanúgy kell vezetniük önmagukat, mint ahogyan azt Õ teszi és az egymáshoz viszonyulást ugyan azon törvények szerint kell tenniük amelyeket Õ, a teremtõjük határozott meg saját természetébõl.

Az Isten Fiainak Nemzedékei

Isten a családjának teremtését számok és sorrend alapján határozta meg és azt a tervet az így elõre eltervezett sorrend szerint viszi véghez (Ésa.40:25-26; 4Móz. 24:17; Zsolt. 147:4 ). Az Isten tervezett családjának felkészítésében és a számukra meghatározott létvalóságban, helyet kell kapnia a szabad akaratnak, mert különben Isten egy mechanikus folyamatot határozott volna meg, amely robotokká tenné a teremtést, így nem lehetne Önmagának tökéletes mása. Az egyetlen dolog amire Isten képtelen, az az örök létének a feladása vagyis a halál. Isten akarata, hogy ezt az örök létet kiterjessze az Õ családjára. A teremtés felépítésében, mindent számok és sorrendek szerint határozott meg. A kiindulási szám az egy, amely az Õ egységén alapszik. Amint láthatjuk majd, ezt az egységet határozta meg alapnak azok számára is akik majd mint egyéniségek, a családját fogják kitenni. A családját a saját képmására teremtette – úgy a szellemi mint a testi vagy fizikai teremtésben (2Kor.4:4; Kol.1:15; Kol.3:10). E két teremtés az ugyan annak a felépítésnek két vetülete, és egymást fejlesztik a végsõ tökéletességig.

A fizikai teremtés felépítésébõl késõbb majd az is láthatóvá válik, hogy az Isten családján belül levõ viszonyok vagy kapcsolatok, a kettes és az ötös szám kombinációin alapszanak a tizenkettes teljes szám részeiként. Ez a szám az alapja, az Isten egész leendõ családját kitevõ lelki épületnek, amely majd az Isten Városa lesz ( Jel.21:12; lásd Az Isten Városa (180.sz.) írást ).

Isten elkészítette Önmaga mását és ezt az ötös számmal szimbolizálta. Létrehozta a lelki lét fõépítményét, amely az ötös számon alapul, a kettes számmal meghatározva a Szentlélek mûködését. A Szentlélek lett az az erõ, amely által Isten megadja az örök életet és az Õ képességeit a teremtett lényeknek. A Szentlélek az az Isten hét lelkének erejébõl tevõdik össze mint mûködõ erõ, amely szimbolikusan az Õ trónja elõtt áll a Mennyei Tanácsban. Az Isten gyermekei az Õ hasonmásává válnak amikor a hét alépítménybõl álló Szentlélek megadatik számukra (Jel.1:4; 3:1; 4:5; 5:6) és azáltal arra a tökéletességre jutnak, amely az Õ pontos mása. A kialakuló jellem formálása a Szentlélek mûködésébõl ered. Késõbb ezt az erõt a Messiáson keresztül megadta vagy kiutalta az egész teremtés sokaságának (Jel 5:6). A tizenkettes szám az alapja annak a kiterjedt létvalóságnak, amelyben Isten megadja Önmaga létét az általa teremtett lényeknek. Vagyis annak a létnek amelyben Isten eggyé válik a teremtéssel, amikor Õ minden lesz mindenekben az Isten Városának eljövetelekor. Az Isteni élet kiterjedése két fázisban történik meg. Elõször a lelki vagy mennyei teremtés jött létre, amit követett a fizikai, de mindkettõ ugyan azon a rendszeren alapszik. Ez a felépítés kivehetõ és látható az Isten Országáról szóló példabeszédekben, az ötezer ember megvendégelésérõl szóló történetben és az asztalon levõ szent kenyér szimbolizációjában ( Mát. 14:17-19; 15:34-36; 16:9-10; lásd még Az Úrvacsora [103] címû és számú írást). A mennyei rendszer valamennyiben különbözik a földitõl és vannak bizonyos elõnyei. Például nincs házasság és sexualitás, vagyis nincs férfi és nõi nem közöttük, viszont õk nem képesek Isten mására gyermekeket nemzeni. Mindannyian Isten fiai és ez a bibliai megnevezésük. Az elsõ feltámadásban részesülõk ugyancsak nemtelenül az Isten fiaivá válnak, örök életre (Mát. 22:30; Luk. 20:34-36 ). Továbbá ez a kiterjedt Isteni lét vagy család egyénekbõl összeálló de egy egységen belül egymáshoz viszonyuló létvalóságot tesz ki, ahol az Isten az egy Isten aki mindeneknek Atyja és aki mindenek fölött áll és mindenkiben él (Eféz. 4:6).

Eloah célszerûen úgy hozta létre az Õ gyermekeit, hogy az õ örök létük egyetlen feltétele az egyéni engedelmesség legyen. Ezért teremtésük két részbõl áll: Elõször fizikailag, Isten mására lettek teremtve de a teljességükhöz szükséges még az Isten lényének és jellemének belsõ természetükbe való kiterjedése. Így a Szentlélek bennlakozása az egyénben feltétele annak, hogy Isten gyermekeiként tudjonak élni, betöltve Isten akaratát. Istennek szintén a Szentlélek által lehetséges a teremtést folyamatos irányítása és fenntartása. Az egyéni teremtett lény engedetlensége a Szentlélek megvonását hozza magával.

Eloah, a fiainak teremtését számok és sorrend alapján kezdte el. Kezdve az elsõ szülöttel, majd a másodikkal és harmadikkal, az elsõ hétig. Ezután a tizenkettes rendszer négyes leosztásán alapulva megteremtett huszonnégyet. Ez tette ki az elsõdleges teremtéshez tartozó harminc fõt (Jelenések 4:1 tõl 5:14 ig). Ezután a teremtés folytatódott az elsõ hetvenig, majd a külsõ rendszert képviselõ ezerig (Jób 33:23).

Jób 33:23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

Az ezer után, Isten folytatta a teremtést amíg az egész lelki család tömegei, teljes számukban létrejöttek. Az emberi és földi teremtés rendszere, a mennyei felépítésnek a pontos mására lett megteremtve (Luk.10:1,17; Ap.csel. 1:15; Zsid. 8:5). Ez a rendszer kiterjed a 144.000-ren túl (Jel.7:1-8, 9:17), az egész teremtésre (Jel. 20:11-15).

Miután Isten létet adott ezeknek a fiaknak, Õ lett a Lelkek Atyja (Zsid.12;9) vagy az Atya Isten. Ettõl kezdve, Isten többesszámú lett, vagyis elohim. A teremtés kezdete elõtt csak Eloah létezett. Az elohim volt az arche, vagyis kezdete az Isten teremtésének (Jel. 3:14). Õ és a fiai, együttesen elohim, de az Atya a haElohim vagy Az Elohim, aki az egyedüli Igaz Isten (Ján.17:3; 1Ján.5:20), az Eloah. A elohim lét az az Eloah akaratának és erejének az eredménye. Ettõl kezdve mondhatták az Isten fiai: ’Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak’ (Mal. 2:10)? Ezek a lények megkapták a Szentlelket, amely által egymással kapcsolatban voltak és amin keresztül egymáshoz viszonyultak. A Szentlélek által egyek voltak Eloah-val vagy haElohim-al, mint elohim. Isten, aki az egyedüli halhatatlan, láthatatlan és bölcs Isten (1.Tim.1:17), megnyilvánította számukra az Õ természetét és célját.

1.Tim.1:17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsõség örökkön örökké! Ámen.

Megjegyzés: Néhány fordítás kihagyja a bölcs kifejezést, mivel nincs benne a fönnmaradt eredeti kézírásokban. Bibliai megjegyzések azt tartják ( pl. Bullinger ), hogy ez a szó a Róm. 16:27 alapján került ebbe a versbe.

Róm. 16:17 Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsõség mindörökké. Ámen.

Õ az aki a Jelenések 4:2-ben bemutatott királyi székben ül.

Isten, az Elohim tanácsban lévõ két fia közül kettõt felkent, mint oltalmazó Kérubot. E két lény egyike a prototokos vagy az Isten teremtett fiainak ( Zsolt. 45:6-8; Zsid.1:8-9) elsõszülötte volt (Kol.1:15), a másik pedig Azazel, a lény akit ma Sátánként ismerünk.

Ezékiel 28: 14-16 14 Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. 15 Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. 16 Kereskedésed bõsége miatt belsõd erõszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyérõl, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.

Ezek a lények, teremtésük kezdetétõl fogva tökéletesek voltak minden téren. Az Isteni, lelki család létrehozásának elsõ mozzanata lezárult ezeknek a fiaknak a megteremtésével. Ekkor az Atya még nem nyilvánította ki a teremtés második fázisának részleteit és teljes lényegét. Ennek a titkait megtartotta Önmaga számára, addig amíg azt elkezdte apránként megnyilvánítani a fizikai létvalóság megteremtésében és annak lépésrõl-lépésre haladó folyamatában. Így a lelki lényeknek szintén hit által kellett és kell élniük (1Pét.1:12). Az Isten fiai teremtésüktõl fogva léteztek, így voltak. Istennel egyé váltak a Szentlélek erején keresztül. Ezért mielõtt Ábrahám lett, a Messiás van (Ján.8:58).

A Lélek átalakulásával és a szellemi lények létrehozásával elkezdõdött a relativitás. Ahogy az Isten fiai elkezdték az egymáshoz való viszonyulást az változást hozott, események történtek, amelyek által létrejött a múlt idõ fogalma és ezáltal elkezdõdött az idõ folyamata. Eloha akarata uralja a lét minden fázisát. Mindent lefektetett, elõre meghatározott cél és elrendelt idõ szerint – ezért Õ a korok királya vagy az örökkévaló király (1.Tim. 1:17) és örök Isten ( Ekl. 36:17; Ézsa.9:6; Jer. 10:10; lásd még Az Isten Uralma [174] írást).

Isten utasítást adott a prototokos-nak (az elsõszülöttnek), aki az Isten teremtésének kezdete (Jel.3:14). E kiutalás alapján a prototokos szervezte az Isten fiait megadott rendszerekbe és hozta létre a királyi székeket, uradalmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat, annak az Istennek az akarata szerint aki mindennek a teremtõje (Eféz. 3:9; Kol.1:15-16; Jel.4:11; Megjegyzés: az Eféz. 3:9-ben a Jézus Krisztus által szavak nincsenek benne a legkorábbi kéziratokban és utólag lettek a Receptus-ba illesztve, így került be az angol King James és a Károli fordításokba is). A mindenséget teremtõ Isten titokként rejtette el a tervét.

Eféz.3:9 És, hogy minden ember lássa, mi a titkos terv, amely örök idõktõl fogva elrejtetett Istenben aki mindennek teremtõje; (RVS verzióból magyarra fordítva).

Ekkor ezek a lelki lények csak Isten fiaiként viszonyultak Istenhez aki a Lelkek Atyja, vagyis ekkor még nem volak angyalok (hírnökök). A szerepük mint hírnök vagy mint szolgáló lelkek csak jóval késõbb, a fizikai teremtés után jött létre. Az Isten akarata a Szentlélek által tudatosodott a lelki fiakban, ahogy az Atya azt felfedte Önmaga határozatából.

Isten, az Õ mindentudásából és tökéletes elõrelátásából kifolyólag, elõre meghatározott számos dolgot, még az idõ kezdete elõtt. Ezek közül az elõre elrendelt dolgok közül, a legfontosabb a kegyelem. A kegyelem megadatott az örök idõk elõtt (2.Tim.1:9).

A kegyelem, az Isten munkájának eredménye a Szentlelken keresztül, a saját képmására és elhatározása alapján, ami az ötös számmal van jelképezve. Továbbá a kegyelem, az az Isten végtelen tudásának az eredménye (Zsolt. 147:5). Az örök élet szintén ennek a mindentudásnak az eredménye (Tit.1:2). Az örök élet a teremtésük velejárójaként adatott meg az Isten fiainak, ahogy a Szentlélek létrehozta õket és ahogy létüket vagy énjüket a lélekben formálja meg. Õk is Isten kegyelmébõl kapták az életet. Ettõl kezdve lett Eloah, az Atya Elohimmá vagyis egy Isteni családdá, amely az Atyából és az Õ gyermekeinek sokaságából áll. Isten neve ezért Eloah és haElohim. Õ az Elyon vagy Magasságos Isten (1.Móz. 14:18; 4.Móz. 24:16; 5.Móz. 32:8; Márk 5:7 ), a Seregek Yahováh-ja.

A Fizikai Teremtés

Isten meghatározta a teremtés második fázisát, az anyagi valóságot. A fizikai teremtésben a lélek határozza meg és a lélek uralja a lét természetét és annak körülményeit. Ennek egyik célja az, hogy az Isten fiainak tanulási és fejlõdési lehetõséget adjon. A teremtésnek e fázisában az Isen fiai részvételükkel, engedelmességet és hitet kell gyakoroljonak az Atyjuk iránt.

Isten megkezdte a fizikai teremtést. Az Elméjének, vagy Szellemének ujjával elkezdte a lélek átalakítását úgy, hogy a láthatatlan és foghatatlan erõbõl, fogható anyagi valóság születhessen. Ez a folyamat következõ képpen ment végbe. Az anyagtalan lélek forgásba kezdett sebességgel és erõvel önmagához viszonyítva. Ez távolságokat határozott meg az alapszerkezetben, így kialakítva az anyag alapvetõ felépítését és annak különbözõ tulajdonságait. A ’forgásban’ levõ lélek ennek az elrendezõdésébõl alakult ki az anyagi atom szerkezete.

A kezdetkor a lélek átalakulása, az önmagához való közelségében vagy sûrûségében oly heves és tömör volt, hogy ebbõl keletkezett az az õsrobbanás amely a fizikai univerzum kiindulási pontját adta. A univerzumnak ez a kezdete az Istenbõl áradt ki, mint az Õ teremtménye, felhasználva a láthatatlan lelki teremtés (Zsid. 1-3) relativitását. Amely dolgok láthatóak azok nem maradandóak, a láthatatlan dolgok pedig örökkévalóak ( 2Kor. 4:18). Korokkal késõbb, gyenge emberi elmék erre a folyamatra visszatekintettek és meghatározták a matematika segítségével a phase-space-volume selection tudományos néven. Felismerték azt, hogy az univerzum kezdete csak egy megadott pontból indulhatott ki. A phase-space-volume selection, számokban kifejezve 10X10 123-ik hatványa. Ez olyan hatalmas szám, hogy leírása is lehetetlen hagyomános számokkal, mert több nullát kellene utána írni, mint ahány atom van az univerzumban. Ez is azt mutatja, mennyire egy kiindulási pontja volt az egész világmindenségnek és ez a kiindulási pont az, amelyet Isten meghatározott a teremtés kezdetének. Ezzel a cselekedettel, Isten a teremtõje és fenntartója lett a mennyeknek, a földnek és mindennek ami bennük található (1Móz.1:1; Neh.9:6; Zsolt. 124:8; Ézsa.40:26,28; 44:24; Ap.csel.14:15; 17:24-25; Jel. 14:7).

A lelki erõ, amely létrehozta ezt az anyagi teremtést, oly erõvel és sebességgel tette azt, hogy akkor megkezdõdött az univerzum kiterjedése. A lelki erõ kiterjedésének olyan mértékûnek kellett lennie, hogy úgy helyezkedhessen vissza önmagához, hogy az lehetõséget adjon az atomok és molekulák kialakulásához és a bonyolultabb anyag mint a szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú anyagok megjelenéséhez. Ahogy az anyag különbözõ mennyiségekben egymáshoz tömörült, abból kialakultak a mai galaxisok. A galaxisokon belül az anyag újra koncentrálódótt olyan megfelelõ sûrûségben, hogy kialakulhattak a naprendszerek õsei, amelyek az adott sûrûség állapotában begyulladtak. A begyulladást azok a nukleáris láncreakciók indították el amelyek felszabadították a Lélek által elõállított elmei részek enegiáját egy adott sorrendben. A fizikai teremtés kezdetén, Isten megteremtette a mennyeket és a földet (1Móz.1:1).

Az Isten fiai, adminisztrációs rendszerekbe lettek kiutalva vagy elosztva. Maga az univerzum is négy szektorra ( vagy quadrant-ra) lett felosztva. Ezek a quadrantok egy egy lény alá lettek kiutalva, a négy lelkes állat személyében. Mindegyik szektor három alap rendszerbõl állt és ezeknek az alap rendszereknek mindegyikére két lény jutott a Mennyei Tanácsból. Ezáltal volt huszonnégy vén a Mennyei Tanácsban a négy lelkes állat és az elsõszülött (prototokos) mellett. Ekkor még nem történt meg a lázadás és Azazel személyében ott volt a másik felkent Kérub is.

Az anyagi teremtés célja lassan kibontakozó titokként lett megadva. Az Isten fiainak hit által kellet viszonyulni az Atyjukhoz. A teremtés képessége megadatott az Isten fiainak mint az Elohim Tanács részeseinek (1Móz.1:26). Az Isten fiai együtt énekeltek örömükben, amikor Eloah megteremtette a földet.

Jób. 38:4-7 4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt? 6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; 7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

Az egész univerzum egy olyan uralkodás és rendszer alá lett vetve, amely késõbb pontosan tükrözõdött a sátorszentély felépítésének részleteiben (Zsid.8:5). Azazel lett ennek a bolygónak a Hajnalcsillagává kinevezve és õ lett e föld (Ézsa. 14:12) uralkodó elohim-ja (2Kor. 4:4). A Messiás az a Hajnalcsillag, aki második eljövetelekor átveszi majd ezt az uralkodást Sátántól (4Móz.24:17; 2Pét.1:19; Jel.2:28; 22:16).

Volt idõ, amikor ezt a bolygót olyan teremtett fizikai lények népesítették be, amelyek nem a mi emlõs rendszerünk alapján éltek. A Hajnalcsillag aki uralmat kapott e föld fölött, létrehozott egy teremtést amely a hüllõk rendjébe tartozott és úgy tûnik, hogy rendkívüli képességekkel bírt. A modern tudomány szerint, annak az intelligens életformának a létrejövetele amit mi ismerünk, egy naprendszer életének csak egy-két millió évében lehetséges. Amint az különbözõ ásatások feltárásai szerint kimutatkozik, az emberszabású életforma feltûnése a földön az meglehetõsen újkeletû. Az az életforma amit az emberszabású és külsõleg emberi tulajdonságokkal rendelkezõ osztályba lehet sorolni, az pedig még újabb keletû. A Neander völgyi ’elõember’ kb. 100.000 évvel ezelõtt tûnt föl, késõbb helyet adva egy még jobban emberszabásúnak mondható életformának úgy 40.000 évvel ezelõtt.

A lelki teremtés egy adott idõpontjában, Isten részlegesen megnyilvánította a fiainak a fizikai teremtés célját. A titkok teljességét nem tárta fel ekkor, mert azokat csak sokkal késõbb, az Egyházon keresztül és fokozatosan teszi meg számukra (1Pét.1:12). Ezeknek a lényeknek egy része nem gyakorolt hitet az Atya iránt és fellázadtak ellene. Azazel magával sodorta a mennyei seregek egyharmadát ebben a lázadásban. Legalább Jób életének idejéig az Isten minden fia az Õ trónja elé járulhatott és ezt Sátán is megtette (Jób 1:6; 2:1).

Ez a lázadás olyan nagy mértékû volt, hogy ez látszólag magával hozta a bolygó teljes pusztulását és valószínûleg erre a pusztulásra utalóak az 1Mózes 1:1-2 versek. A földet ujjá kellett teremteni, hogy azon az emberi teremtés létre tudjon jönni, Isten tervének következõ fázisaként. Ez az ember az Isten képmására lett teremtve, hogy a Lélek megadathassék számára. Az Isten fiai mindezidáig nem voltak és nem is lehettek angyalnak nevezve. Ez a megnevezés vagy jelzõ nem vonatkozott rájuk csak Ádám megszületése után, mert addig nem volt szükség ezt a szerepet betölteni, vagyis hírnökökként mödni. Amíg nem léteztek lények, akik számára híreket kellett vinni, addig nem kellettek hirnökök.

Az emberi teremtéssel további lázadás és bûn jött. Azazel és az Isten azon fiai, akik részesek voltak a lázadásban, bûnt követtek el a hozzáállásukkal és a viszonyukkal az emberiséghez. Ekkor a lázadásuk magával hozta a Nephilim és a Rephaim lények létrjöttét (lásd. A Nephilim [154] címû és számú írást).

Az Isten fiai bûnt követtek el ebben több alkalommal is (Júd.6).

Eredetileg a Neandervölgyi és a Cro-Magnon teremtés is Nephilim vagy Rephaim volt és léteztek legalább 100.000 évet átfogó idõben. A Neandervölgyi és Cro-Magnon lényeknek nem adatik meg feltámadás, és a késõbbi Nephilim vagy Rephaim lények sem részesülnek abban (Ézsa. 26:13-14; és lásd még a Holtak Feltámadása [143] és A Nephilim [154] címû írásokat).

Ennek a lázadási folyamatnak egy stádiumában a bolygó teljesen elpusztult. Az 1Mózes 1:1-ben leírt teremtés tohu és bohu-vá vagyis kietlenné és pusztává vált. Az 1Mózes 1-ben található a földnek és a mennyeknek a generációi. Minden generáció egy nappal van jelképezve, mint azt láthatjuk a leírásból, itt mégis a generációi vagyis nemzedékei (Héb. toledâh ) szó van használva, többesszámú formában, amelynek pontos jelentése: családfa vagy nemzedék, másszóval valmi vagy valaki születéstörténete. Ez a kifejezés nem egyezik meg a korszak, vagy idõszak (Héb. Dôr) jelentésével, így ez a teremtés a családfa, vagy nemzedék fogalmát takarja.

Az 1.Mózesben, a Genezis könyvében, a teremtés második leírásában egyértelmûen látható, hogy a növényvilág a hatodik napon, lett megtremtve, az élõ lények után. Az minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy ez nem egyezik meg a bolygó többmillió éves folyamatban levõ kialakulásának eredeti növényzetével. Ez a teremtéstörténet csakis a föld, káoszból való újrateremtésére utalhat. Ez az újrateremtés az amelyre a János 1:10 utal és amelyet a Logos vagy prototokos valósított meg. Ez csak úgy történhetett meg, ha a föld elõzõleges pusztulásra vagy káoszba került, azonkívül ez a személy megjelent Ádámnak és Évának. A János 1:18 alapján tudjuk, hogy ’Az Istent soha senki nem látta’. Az egyszülött isten (monogenes theos), aki az Atya kebelében van, az jelentette ki õt. (lsd. Marshall’s Greek-English Interlinear).

1Mózes 6:2 szerint az Isten fiai, keveredtek az emberek lányaival.

1Móz. 6:2 És látták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.

A New Oxford Annotated Bible RSV fordítás, e vershez szóló lábjegyzete a következõt írja: ’Az Isten fiai azok isteni lények, akik a mennyei udvarhoz tartoztak (1.26-os megjegyzés). 3: Annak ellenére, hogy a vágyakozással teli isteni lények az emberi szférákba tolakodtak, az ember nem lett fél-isteni lény (vö. 3:22-24), hanem csak halandó maradt, akiben az Isten lelke ideiglenesen lakik (lsd. a 2.7-es megjegyzést).’ Az ebbõl a keveredésbõl származó Nephilim-ek nem részesülnek a feltámadásban, a Szentlélek ajándékában, és így az üdvösségben sem.

A Trinitáriánusok kitartanak az mellett, hogy a János 1:10 az az eredeti teremtésre vonatkozik, és mivel ez konfliktusban van a Jelenések 4:11-es versével és az Efézusi levél 3:9-es versével, ezért a Szentháromságot mint tényt állapítják meg. Ennek az álláspontnak a logikátlanságát a bibliai és a történelmi tények ellen vetik. Ez a konfliktus az oka annak, hogy inkább elfogadják az evolúció elméletét. A Katolikus Egyház inkább hivatalosan is elfogadta az evolúció elméletét 1996-ban minthogy feladja a hamis Szentháromság doktrínát.

Az Égi Jelek

1Mózes 1:14-ben olvashatjuk, hogy Isten létre hozta a világító testeket az égben és jelekként adta azokat, amelyek elválasztják a nappalt az éjjeltõl és állásuk határozza meg az ünnepeket, napokat és esztendõket. Az égitestek mozgásai tökéletesen kiszámíthatóak, ahogyan maguk között haladnak és találkoznak (conjunction). Minden mozgásuk pontos, így adott idõben határozzák meg az Újholdat vagy a napok és évek hosszát. Az év az tizenkét hónapból áll, akár a hold akár a nap járását vesszük alapul egy intercalary évvel, hét alkalommal egy tizenkilenc éves cikluson belül. A nap haladásának fázisai az égbolton tizenkét lépcsõfokból, vagy házból állnak és az évnek ez a meghatározott tartama, szimbólikusan jelképezik Isten tervének egyes fázisait, mint az Õ teremtésének kézjelét. A nap-hold év idõtartama, ahogy az meg van határozva az északi féltekén bekövetkezõ vernal equinox-tól számítva minden év Márciusában, szintén az ötös és hetes számok viszonyán alapszik. A naptár jelképes lépcsõfokai (az ünnepekben) a Nisan-tól a Tishri hónapig, vagyis az elsõ hónaptól a hetedik hónapig tartanak. Ezek a fokozatok jelképezik azt a szent folyamatot, ahogyan Isten az emberiséget saját képére formálja és példázza azt, ahogyan az ember Isten fiává válik a Szentlelken keresztül. Az a naptár amely a Tishri hónappal kezdõdik és babiloni eredetû, az az emberben lévõ lelket szimbolizálja. Az eredeti, Nisan hónappal kezdõdõ naptár, bemutatja a Szentlélek munkájának kezdetét az emberben a bárány áldozatán keresztül, aki a Messiás volt számunkra. A hétnapos Kovásztalan Kenyér Ünnepe a megigazulás folyamatát jelképezi és a Pünkösd pedig a Lélek által vezetett egyházat. A hetedik hónap (Tishri) bemutatja Krisztus visszajövetelét a földre, hogy átvegye az uralmat és megváltsa az emberiséget, amelynek folyamata a Millenniumon keresztül az Utolsó Nagy Nap ítéletéig tart. Ezek miatt a szimbolikus jelentések miatt, nem számítjuk az újév kezdetét a Tishri hónap Moladjától, mert az jelképesen megtagadja a Messiás munkáját és a Szentlélekben való növekedés folyamatát.

Az Isten a föld fölötti uralmat az emberiségnek adta Ádám teremtésekor (1Móz. 1:26; 2:15). Hasonlóképpen az univerzum fölötti felelõsséget az Isten a fiainak adta, beleértve az emberiség fölötti gondviselést is. Az emberiség létrejöttével - és nem elõtte - Isten a fiainak kiutalta a hírnökség feladatait és ettõl kezdve lehet õket angyaloknak is nevezni. Yahovah Elohim a neve annak a lénynek, aki Ádámért és utódaiért lett felelõs. Ez a lény a prototokos vagy logos, az Istentõl. Õ az elohim, akit a pátriárkák láttak és akivel beszéltek. Ez a lény továbbá a Megváltás Angyala, és a Yahova vagy Isten jelenlétének Angyala (1Móz. 48:15-16; Zak.12:8; Ap.csel.7:30-32). Az Isten fiai, szolgáló lelkekké lettek téve az emberiség fölött, azokért akik az üdvösséget öröklik (Zsid.1:14).

Az özönvíz után, Isten kiosztotta a nemzeteket a Mennyei Tanácsot képviselõ hetven fiának. A logos (vagy elsõszülött akit a Seregek Yahová-ja, az Atya utalt ki erre), kapta meg az Izrael fölötti felelõsséget, amely nemzet el lett választva a többitõl.

5Móz.32:8-9 8Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, az Isten fiainak száma szerint. 9 Mert az Úrnak része az õ népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.

Krisztus halála után ez az idézet meg lett változtatva a rabbik által az MT kéziratokban és így lett belõle ’Izráel fiainak száma szerint’ ami aztán bekerült úgy az angol King James fordításba, mint a magyar Károliba. Azt tény, hogy az LXX és a HTT iratok egyértelmûen azt mutatják, hogy az ’Isten fiai’ a korábbi és pontos értelmezés és ezért pl. az angol nyelvû RVS fordítás is ezt használja. Annak ellenére, hogy Akiba rabbi Kr.u. 130-ban hibásnak minõsítette az LXX iratokat, azok õrzik a helyes idézetet és a nemzetek az Isten fiainak száma szerint lettek elosztva. Az itt használt Úr kifejezés pontos változata az Yahovah, amit a Sopherim szintén megváltoztatott és elhomályosította az itt szereplõ lények azonosítását. Yahovah az alárendeltje az õt elküldõ Seregek Yahováhjának. A Seregek Yahováhja kente föl ezt a Yahovah elohimot a társai közül (Zsolt. 45:6-7; Zsid.1:8-9). Neki adatott Izrael, mert az a nemzet lett választva amelyen keresztül minden lelki lény és az egész fizikai teremtés is egy Isteni család részévé válik, a fizikai teremtés céljának beteljesedésekor. Isten akarata, hogy a fiaiban megnyilvánuljon a szolgálat és az önfeláldozás szelleme és ezért meghatározta, hogy a lelki rendszer vezetõjének a valóságban is be kell mutatni ezt az önfeláldozást. Ezért van a Messiás szerepe meghatározva, mielõtt a világ létre jött volna és mellette a választottak neve, akik szintén ekkor írattak be az élet könyvébe (Jel. 13:8).

Jel. 13:8 Annakokáért imádják õt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta.

Ennek a résznek a fordítása is pontosabb az RSV verzióban. A választottak neve belekerült az élet könyvébe, mielõtt még a föld alapjai le lettek volna vetve. Nem csak Krisztus áldozata lett ekkor meghatározva, hanem a mi kegyelem általi megmentésünk is. Krisztusnak a megfelelõ hozzáállással és engedelmességel kellett bemutatni az áldozatot, hogy a megmentettek fõpapjává váljon. Sátán ennek ellenkezõjét tette és fellázadt. Isten engedelmességet vár el minden teremtményétõl, ahogyan Krisztus is engedelmeskedett, megüresítve és szolgává téve önmagát, hogy az emberiség megmenekülhessen.

Filipp. 2:5-11 5Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy õ az Istennel egyenlõ. 7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; 8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. 9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; 10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.

Ezért Isten olyan névvel ajándékozta meg Krisztust, amely név minden más név fölött áll. A Messiás dicsõséges jelzõit az Atya Isten utalta ki számára. Õ lett a Yahovah elohim és a fõpap. Õ lett az örökkévaló atyja a mi nemzetségünknek vagy patriánknak, hogy meghajthassuk térdeinket az Atya Isten elõtt, akirõl minden patria vagy nemzetség neveztetik a földön és az égen. (vö. Ézsa. 9:6 ( a Fõtanács hirnöke (angyala) az LXX-ben ); Eféz.3:14-15). Krisztus kiválóbb szolgálatot kapott az Új Szövetség közbenjárójaként (Zsid.8:6). Önmaga feláldozásával az Új Szövetség közvetítõje lett és megtisztította nem csak a földi, de a mennyei dolgokat is. Áldozatával megszentelte a mennyei Seregek sokaságát és a földi, emberi teremtést. Egy az eredete annak aki megszentesít és azoknak akik általa megszentesülnek (Zsid. 2:11 az RSV itt is ajánlottabb fordítás). Az emberi formát azért kellett felvennie, hogy mi is megszentesüljünk cselekedetei által. Krisztus azért jött el, hogy az Atya akaratát teljesítse és csak miután ezt megtette és miután egyszer és mindenkorra áldozatot hozott minden bûnért, azután ült az Atya jobbjára (Zsid. 10:5-9,12). És Krisztus elviselte a kereszthalál szenvedését, nézve az elõtte levõ örömre és ennek okáért ült az Atya jobbjára (Zsid.12:2).

Isten a Lelkek Atyja, aki megdorgál bennünket a saját javunkra. A lelkek mind az Õ fiai, csak úgy mint ahogy mi is mindannyian az Õ fiai vagyunk (Róm 1:4).

Róm. 1:4 A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felõl,

Krisztus az Isten hatalmasságában kijelölt fia a Szentlélek szerint, a halálból való feltámadása által. Ennek a beteljesedését nem egy önmagából eredõ erõbõl tette. A testi eljövetele elõtti idõben nem volt tulajdonában ennek a státusznak a teljessége, bár akkor is a dicsõség állapotában létezett (Ján. 17:1-5). Krisztus nem volt önmagából eredendõen halhatatlan. Egyedül Isten az akié a halhatatlanság (1Tim. 6:16). Krisztusnak megadatott az, hogy élete legyen önmagában, miképpen az Atyának van élete önmagában (Ján. 5:24-26).

Ján. 5:24-26 24Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. 25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljõ az idõ, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek. 26Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

A Messiás tehát kijelentette, hogy azt az életet, amelyet csak az Atya élt önmagában, az neki az Atyától adatott meg. Továbbá azt is kijelentette, hogy az Atyát soha senki nem hallotta vagy látta (Ján.5:37).

Ján. 5:37 A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett frólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.

A Szentlélek az eszköz amely által a választottak az Isten fiaivá válnak.

Róm. 8:11-17 11De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az õ ti bennetek lakozó Lelke által. 12 Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: 13 Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. 14 Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. 15 Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! 16Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsõüljünk meg.

Róm. 8:22-23 22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. 23 Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.

Elrendeltetésünk az, hogy vele együtt társörökösök legyünk mint Isten fiai, a halálunkból való feltámadás után. Mert Isten eleve elrendelte, hogy minket fiaivá fogad (Eéz.1:5; Gal.4:5), mielõtt még a föld alapjait lefektette volna. A sorsunk az, hogy Isten fiaivá váljunk erõben, a feltámadáson keresztül. Az angyali Seregek sokaságához csatolva, velük együtt mint az Isten fiai az örökkévaló Melkisédek rendbeli fõpapság alatt, amelynek joga Krisztus személyébe fektetett.

Az egész teremtés végsõ egyesülése, a második (vagy általános) feltámadás után fog megtörténni, amikor eljön az Isten Városa és visszahelyeztetik az Atya kezébe minden hatalom és Õ minden lesz mindenekben (Eféz.4:6) ( lásd még Az Isten Városa [180] címû írást). Az angyali Seregek a mi testvéreink (Jel. 6:11; 12:10). Azért a testvéreink, mert õk is az Isten fiai, ahogyan mi is azok leszünk az elsõ feltámadás után (lsd. Jel.20:1-6). Az 1.Korintusi levél 6:2-4-es része, a bukott angyalokra vonatkozik, ami gyakran félreértést okoz. Az angyalok szintén választottak (1Tim.5:21).

A teremtés mindent átható és átfogó, végsõ egyesülése az Istennel, a Szentlélek mûködésén keresztül történik, hogy mindannyian fiakká váljunk, akiknek egy az eredetük az Atya Istenben (lsd. a Szentlélek [117] és Egylényegûség az Atyával [81] címû írásokat). Az Isten fiai választottak, az Õ elõre tudása és eleve elrendelése szerint (1Pét.1:2). Ezért õket Isten eleve ismerte, eleve elrendelte vagyis kiválasztotta és õket elhívja, megigazítja és megdicsõíti (Róm.8;29-30).

A Trinitáriánus vallásrendszer elemeiben elfojtja az Isten tervének megértését, és követõit teljesen elvakítja annak ismeretétõl, ahogyan Isten magához csatolja az egész teremtést mint fiait és Krisztus társörököseit. Az a hamis vagy álkeresztény felfogás, amely teljes különbséget akar tenni Krisztus fiúsága és az angyali Seregek mint Isten fiai között, az a felületesség és a neo-Plátonista filozófia befolyásának az eredménye. Isten azért engedte meg ezt a zûrzavart, mert ebben a korban nem foglalkozik az egész föld helyreállításával. Ez a világ még a Sátán uralma alatt áll és ebben a korban õ ennek a földnek az Istene, amíg a neki adatott idõ le nem jár és az õ világrendje összeomlik. Sátán uralma a bolygó teljes pusztulásához vezetne, ha Isten nem lépne közbe a Messiás visszaküldésével, aki átveszi a föld fölötti uralmat tõle. Ez akkor történik meg, amikor a föld a teljes pusztulás közvetlen közelében áll, de a választottak miatt, a testi és lelki Izrael érdekében, Isten megrövidíti azokat a napokat (Ézsa.42:1; 45:4; Mát.24:22). Mindezek láttára majd egyértelmû lesz, hogy csak az Isten által megadott rendszer, az Õ törvényei alatt, az egyedüli helyes út. Az Isten engedelmességet kíván, de ebben a korban csak kevesek számára tárja fel a tervét. Az Õ utjainak követésére van példa a világban, ami világosságként mindenki számára jól látható, mégis kevesek kapnak megértést, míg a többség a tévtanítók tudatos félrevezetésének áldozatává válik.

Isten családdá vált akkor, amikor a mennyei vagy lelki fiainak életet adott. Ez a családdá válás viszont nem volt még teljes ekkor és Isten Atyasága mindenek fölött nem teljesedik be a föld teljes megtéréséig és a második feltámadás itéletének utolsó fázisáig. Ekkor, ennek a földnek lakói is Isten fiaivá válnak mint Elohim, az Isten akarata alatt, a Szentlélek vezetésében mint egy összefüggõ szerv, amelyet Isten családjának nevezünk.